Komolyzene (Classical): november 2014

Patrie (ouverture dramatique pour grand orchestre) Op. 19

Keletkezésének ideje: 1873—1874 fordulója.

Míg Bizet a Carmenen dolgozott, felkereste őt hűséges híve és mecénása, Pasdeloup, hogy új művet, ezúttal egy nyitányt rendeljen tőle (még Guiraud és Massenet kapott hasonló megbízást). Bizet saját háborús élményei alapján komponált egy nyitányt, melynek a Haza (Patrie) címet adta. Túlságosan el lévén foglalva a Carmennel, félbemaradt operájának, a Don Rodrigue-nak egy induló-témájából alakította ki patetikus hangvételű nyitányát, melyet sokan Csajkovszkij 1812-es ünnepi nyitányához szeretnek hasonlítani. Ám Bizet műve sokkal egyszerűbb, de ezáltal bensőségesebb is. A mű bemutató előadása Pasdeolup egyik bérleti hangversenyén zajlott le 1874. február 15-én. Ez azon kivételes alkalmak egyike volt a zeneszerző életében, amikor zavartalanul, maradéktalanul örülhetett egy műve sikerének. A sok elismerés között talán Massenet hódoló levele esett legjobban. A nyitányt Choudens még az előadás évében megjelentette. A partitúra ajánlása Massenet-nak szól

Maestoso, méltóságteljesen, súlyos, komor c-moll témával kezdődik a fantázia-formában komponált, meglehetősen laza szerkezetű nyitány. Mintha forradalmi tömegek csizmái dübörögnének a párizsi utcákon :

A téma megismétlődik C-dúrban, majd egy új, éneklő dallam csendül fel a gordonkákon, de a kíséret szaggatott, lépésszerű marad. A hegedűk, majd a fafúvók szövik tovább a dallamot. Egy négyütemes harsonariadó után visszatér az első téma c-mollban, majd C-dúrban. Ezután új dallammal ismerkedünk meg, széles, himnikus melódia ez F-dúrban, először klarinétokon, fagottokon és brácsákon, majd kiteljesedik az egész zenekaron, és álzárlattal, egy váratlan E-dúr akkorddal ér véget. Hosszabb nyugvópont után lágy a-moll dallamot intonálnak a gordonkák és a brácsák, fúvós akkordokkal kísérve, majd a hegedűk folytatják a dallamot, amely mindegyre panaszosabb, szenvedélyesebb lesz, és tetőpontját egy fafúvós triola-menettel kísért vonós unisono dallamban éri el.

Andantino következik A-dúrban, 3/4-ben. Érdekes a hangszerelés. Angolkürt, klarinét és brácsa szólaltatja meg a dallamot a hegedűk tört akkordjaival kísérve:

Megismétlődik a dallam a fuvolákon és a hárfán, a hegedűk arpeggio-kísérete marad. Érdekes berliozi hangszínt hallunk ezután, a fuvola, az angolkürt, a klarinét és a hárfa együttesét. Széles ívben bontakozik ki a dallam, és kényelmesen kanyarodik vissza a nyitány első dallamához. Még egyszer, mintegy búcsúzóul felcsendül a himnikus dallam is, majd lendületes, erőteljes C-dúr Kódával ér véget a nyitány.

Igen ritkán hallható mű. Előadása nagyzenekari apparátust igényel. Technikailag nem nehéz. Kiválóan alkalmas ünnepi hangversenyek, rendezvények megnyitójául.