(1838-39)
Martha Argerich (1975)
No.1 A-dúr: Allegro con brio
No.2 c-moll: Allegro maestoso
Letöltés / Download
mp3 (228 KB/s)
2011. augusztus 28., vasárnap
Chopin: 2 polonéz Op.40
(1838-39)
No.1 A-dúr: Allegro con brio
No.2 c-moll: Allegro maestoso
Letöltés / Download
mp3 (228 KB/s)
Chopin: F-dúr ballada (Andantino) op.38
(1836-39)
Krystian Zimerman (1988)
A Schumann-nak ajánlott kompozíció kétféle anyagot dolgoz fel négy szakaszában, A-B-A-B formaszkéma keretében. Az egyik 6/8-ban ringató, akkordikus Andantino, Schubertre emlékeztető, hosszú ütemeken át kitartott hangok körül alig elmozduló harmóniákkal; a másik hatalmas erővel dübörgő Presto con fuoco. A rövid kóda az első téma visszaidézésével búcsúzik.
Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)
Chopin: 2 noktürn Op.37
Daniel Barenboim (1981)
No.1 g-moll Andante sostenuto
No.2 G-dúr Andantino
Letöltés / Download
mp3 (173 KB/s)
2011. augusztus 26., péntek
Chopin: b-moll zongoraszonáta No.2 op.35
(1839)
1. Grave - Doppio movimento
2. Scherzo
3. Marche funèbre. Lento - attacca
4. Finale. Presto
A második szonáta 1840-ben jelent meg. E műfaj belső struktúrája, önmaga adottságaiból származó drámaisága rendkívül szerencsésen harmonizál Chopin zeneszerző-alkatával, a klasszikus mestereken iskolázott formaértékével és a változékony érzelmek, hangulatok kifejezésére termett költői világával. Az első tétel – amelyet rövid Grave előjáték indít – témáinak megválasztásával és elrendezésével magától értődően alakítja ki a szonáta hagyományos formáját. Izgatott, el-elakadó lélegzetű főtéma, fenséges nyugalmú, korálszerű melléktéma és drámai sodrású zárótéma alkotja az expozíciót; a kidolgozási szakasz rövid, a főtéma hajszolt nyugtalanságát disszonanciák súrlódásaival tetézi. A Scherzo teltfogású hangzatainak határozott ritmikája hatalmas lendülettel és férfias energiával teljes. A trió fátyolos lírájú közjáték, egyszerű és bensőséges érzelmeivel ragad meg. A scherzo-szakasz végén a trió dallama mintegy emlékeztetőül újból felhangzik, s ilyen módon a tétel elhaló, a semmibe vesző pianissimóval búcsúzik. A harmadik tétel a közismert és önálló számként is gyakran előadott Gyászinduló. Érzelmi skálája a visszafojtott könnyektől az eget ostromló kiáltásig a fájdalom tömérdek megnyilatkozását járja be. A legszebb talán a kétszólamúvá egyszerűsített, halk középrész kevés szavú és mégis mérhetetlen bánatot kifejező dallama. A zárótétel barokk toccata-utánérzés. Előadói szempontból ez jelenti a legkényesebb feladatot: a két szólam mindvégig unisono, démoni lidérc-táncot jár a billentyűkön, sebesen-sejtelmesen, halkan, az utolsó akkord feloldó kirobbanásáig.
Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)
Maurizio Pollini (1984)
1. Grave - Doppio movimento
2. Scherzo
3. Marche funèbre. Lento - attacca
4. Finale. Presto
A második szonáta 1840-ben jelent meg. E műfaj belső struktúrája, önmaga adottságaiból származó drámaisága rendkívül szerencsésen harmonizál Chopin zeneszerző-alkatával, a klasszikus mestereken iskolázott formaértékével és a változékony érzelmek, hangulatok kifejezésére termett költői világával. Az első tétel – amelyet rövid Grave előjáték indít – témáinak megválasztásával és elrendezésével magától értődően alakítja ki a szonáta hagyományos formáját. Izgatott, el-elakadó lélegzetű főtéma, fenséges nyugalmú, korálszerű melléktéma és drámai sodrású zárótéma alkotja az expozíciót; a kidolgozási szakasz rövid, a főtéma hajszolt nyugtalanságát disszonanciák súrlódásaival tetézi. A Scherzo teltfogású hangzatainak határozott ritmikája hatalmas lendülettel és férfias energiával teljes. A trió fátyolos lírájú közjáték, egyszerű és bensőséges érzelmeivel ragad meg. A scherzo-szakasz végén a trió dallama mintegy emlékeztetőül újból felhangzik, s ilyen módon a tétel elhaló, a semmibe vesző pianissimóval búcsúzik. A harmadik tétel a közismert és önálló számként is gyakran előadott Gyászinduló. Érzelmi skálája a visszafojtott könnyektől az eget ostromló kiáltásig a fájdalom tömérdek megnyilatkozását járja be. A legszebb talán a kétszólamúvá egyszerűsített, halk középrész kevés szavú és mégis mérhetetlen bánatot kifejező dallama. A zárótétel barokk toccata-utánérzés. Előadói szempontból ez jelenti a legkényesebb feladatot: a két szólam mindvégig unisono, démoni lidérc-táncot jár a billentyűkön, sebesen-sejtelmesen, halkan, az utolsó akkord feloldó kirobbanásáig.
Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)
Chopin: 3 keringő op. 34
(1831-38)
No.1 Asz-dúr: Vivace
No.2 a-moll: Lento
No.3 F-dúr: Vivace
Chopin keringői nem nemzeti táncok, hanem – a szalonzene ürügyén – végsőkig stilizált jellemdarabok. Nem hasonlíthatók sem Schubert valcereihez, amelyek valóban táncoIásra valók, sem Weber progamzenei tánckölteményéhez. Chopin keringői elsősorban zongoradarabok, szabadon előadandó fantáziák és vallomások, széles rubátókkal, gyengéden kipergetett, kromatikusan ékesített dallamokkal, sejtelmesen változó harmóniákkal, nagyszabású, látványos kódákkal.
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)
Jean-Marc Luisada (1990)
No.1 Asz-dúr: Vivace
No.2 a-moll: Lento
No.3 F-dúr: Vivace
Chopin keringői nem nemzeti táncok, hanem – a szalonzene ürügyén – végsőkig stilizált jellemdarabok. Nem hasonlíthatók sem Schubert valcereihez, amelyek valóban táncoIásra valók, sem Weber progamzenei tánckölteményéhez. Chopin keringői elsősorban zongoradarabok, szabadon előadandó fantáziák és vallomások, széles rubátókkal, gyengéden kipergetett, kromatikusan ékesített dallamokkal, sejtelmesen változó harmóniákkal, nagyszabású, látványos kódákkal.
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)
Chopin: 4 mazurka op. 33
(1837-38)
Jean-Marc Luisada (1990)
No. 1 gisz-moll Mesto
No. 2 D-dúr Vivace
No. 3 C-dúr Semplice
No. 4 h-moll
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Chopin: 2 noktürn Op.32
(1836-37)
No.1 H-dúr Andante sostenuto
No.2 Asz-dúr Lento
Letöltés / Download
mp3 (163 KB/s)
Daniel Barenboim (1981)
No.1 H-dúr Andante sostenuto
No.2 Asz-dúr Lento
Letöltés / Download
mp3 (163 KB/s)
2011. augusztus 23., kedd
Chopin: b-moll scherzo op.31 - Presto
(1837)
A szonátaforma expozícióját és kidolgozási szakaszát terjedelmes és egészében megismételt A-dúr intermezzo köti össze. A b-moll párhuzamos dúr hangnemében (Desz) fejeződik be a kompozíció.
Letöltés / Download
mp3 (214 KB/s)
Maurizio Pollini (1990)
A szonátaforma expozícióját és kidolgozási szakaszát terjedelmes és egészében megismételt A-dúr intermezzo köti össze. A b-moll párhuzamos dúr hangnemében (Desz) fejeződik be a kompozíció.
Letöltés / Download
mp3 (214 KB/s)
Chopin: 4 mazurka op.30
(1836-37)
No. 1 c-moll Allegretto non tanto
No. 2 h-moll Vivace
No. 3 Desz-dúr Allegro non troppo
No. 4 cisz-moll Allegretto
Letöltés / Download
mp3 (191 KB/s)
Jean-Marc Luisada (1990)
No. 1 c-moll Allegretto non tanto
No. 2 h-moll Vivace
No. 3 Desz-dúr Allegro non troppo
No. 4 cisz-moll Allegretto
Letöltés / Download
mp3 (191 KB/s)
Chopin: Asz-dúr impromptu op.29
(1837)
Allegro assai quasi Presto
A háromszakaszos forma két szélső tagfának zenei anyaga motorikusan egyenletes triolás mozgásból kialakított: ebből képez harmóniafelbontásos kíséretet a basszus és sebesen villódzó melodikát a felső szólam. A középső szakasz nyugodtabb menetű románc.
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)
Stanislav Bunin (1987)
Allegro assai quasi Presto
A háromszakaszos forma két szélső tagfának zenei anyaga motorikusan egyenletes triolás mozgásból kialakított: ebből képez harmóniafelbontásos kíséretet a basszus és sebesen villódzó melodikát a felső szólam. A középső szakasz nyugodtabb menetű románc.
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)
Chopin: 24 prelűd op.28
(1836-39)
Az 1839-ben megjelent sorozat két különféle névre szóló ajánlással maradt ránk. Az egyik „címzett” J. Chr. Kessler (1800-1872), korának népszerű zongorapedagógusa és etűdszerzője a maga két tucat prelúdiumának ajánlásával viszonozta Chopin opusát. Kessler neve a Prelűdök német kiadásában szerepel, a francia és angol kiadás ellenben arról tanúskodik, hogy a zeneszerző „barátjának, Pleyelnek” ajánlotta prelűdjeit. Ennek a gesztusnak nyilvánvaló anyagi okai voltak: Camille Pleyel zongoragyáros ötszáz frank előleggel segítette ki Chopint, aki – megrendült egészségi állapota miatt – 1838-ban Mallorca szigetére ufazott George Sand és gyermekei társaságában.
Ezek a darabok széles körben ismertek; valóságos szószaporítás utalni arra, hogy nem a barokk előjáték-típus folytatói, hanem az etűd műfajához tartoznak. Bach hatalmas gyűjteményére legfeljebb hangnemeinek módszeres teljességével emlékeztet e sorozat, a hangnemek azonban nem kromatikus egymásutánban következnek, hanem a kvintkörön mennek végig oly módon, hogy egy-egy dúr hangnem után minden esetben párhuzamos moll hangneme szólal meg (C-dúr, a-moll, G-dúr, e-moll stb). A technikai feladat minden darabban más: ez a barokk prelúdium és a posztklasszikus etűd közös vonása. Chopin prelűdjeiben azonban a pedagógiai célkitűzés másodrendűvé válik a hangulatteremtés, a néhány jellemző vonással felvázolt enteriőr jelentősége mellett. Schumann szavaival: „…A Prelűdöket érdekesnek neveztem. Bevallom, másoknak képzeltem őket, nagyszabásúaknak, mint az etűdöket. De majdnem ellenkezőleg: vázlatok, etűd-kezdetek, vagy ha úgy tetszik: romok, egy-egy sastoll, mindez tarka és vad összevisszaságban… A füzetben sok beteg, lázas, riasztó darab is található; mindenki kedvére válogathat, csak a filiszter maradjon távol…”
1. C-dúr (Agitato). Mindvégig ugyanaz a mozgásforma, ugyanaz a ritmika, a 2/8-os metrum bonyolult felosztása. Az alapjában igen egyszerű dallam a középső szólamban bontakozik ki.
2. a-moll (Lento). Mindvégig lefojtott dinamikájú, rövid darab. Harmonikus basszus-támasz felett ideges, patetikus gesztusdallam miniatűr drámát beszél el.
3. G-dúr (Vivace). Ez a darab szemléletesen mutat rá a Bach-prelúdiumok és a Chopin-etűdök közös vonására ostinato basszusképletével, amely a befejezésnél a két kéz unisonójában hangzik fel. A diszkantban felcsendülő dallam ismét hevesen gesztikuláló, szenvedélyesen kifejező.
4. e-moll (Largo). Az „új stílus” hírnöke: akkordikus kíséret felett daloló, nagylélegzetű, kromatikával és ékesítésekkel dúsított diszkant szólam.
5. D-dúr (Molto allegro). Tágfekvésekben ismétlődő, sűrű és egyöntetű tizenhatod-mozgás mindkét szólamban. Váratlan hangsúlyokból kicsendülő, szaggatott dallam.
6. h-moll (Assai lento). Dallam a basszusban, a jobb kéz pengető hangszert imitál.
7. A-dúr (Andantino). Az egyik legnépszerűbb Chopin-prelűd: rövid és egyszerű, bensőséges lírája Schubertet idézi.
8. fisz-moll (Molto agitato). Ritmikában, mozgásképben és hangzásban az első darab rokona, annak kibővített, nagyobb szabású továbbfejlesztése.
9. E-dúr (Largo). Mindvégig a mély regiszterben hangzó, ünnepélyes tónusú darab, nem lehetetlen, hogy gyászinduló-típus.
10. cisz-moll (Molto allegro). Az eddigiektől abban különbözik, hogy nem egy, hanem kétféle anyagból szerkesztett: az első etűdszerűen mozgékony, szextolás képlet, a második nyugodt, ritmizált „válasz”.
11. H-dúr (Vivace). Mendelssohnt idéző, poétikus 6/8-os zene, amelynek idillikus hangulatát a rendkívül gyors tempó élezi szinte démonikussá.
12. gisz-moll (Presto). Mintha az előző darab nyugtalansága fokozódnék lihegő száguldássá, szaggatott, olykor keményen felcsattanó motívumok békétlen kergetőzésévé. Az eddigi darabokhoz képest figyelemre méltó terjedelmű.
13. Fisz-dúr (Lento). Ez a kompozíció a noktürnök műfajával rokon: sztereotip harmóniafelbontások felett lágy és nemes dallam, beszédes deklamáció, rövid középrész megváltozott tempóval, majd visszatérés.
14. esz-moll (Allegro). Ez a kísérteties és szilaj unisono darab éppúgy idézhet fel barokk prelúdium-emlékeket, mint amilyen mértékben rokona a b-moll szonáta zárótételének.
15. Desz-dúr (Sostenuto). „Esőcsepp-prelűd” néven ismert és kedvelt.
16. b-moll (Presto con fuoco). A sorozat egyetlen darabjához sem hasonlítható – rendhagyó módon támaszt a játékossal szemben virtuóz követelményeket. Rövid bevezetés szenvedélyes akkordsora után indul a jobb kéz szemfényvesztő perpetuum mobile játéka, amelyet a basszus nem kevésbé vakmerő hangzat-ugrásai kísérnek.
17. Asz-dúr (Allegretto). Alapképlete: 6/8-ban lüktető harmóniák felett ívelő, érzelmes dallam. A darab helyenként Mendelssohnt idézi.
18. f-moll (Molto allegro). Az eddigi prelúdiumok tematikai és technikai következetességével szemben ez a darab csupa zabolátlan szeszély, csupa fékezetlen indulat: barokk előképe a toccaták improvizatív bevezetéseiben lelhető fel.
19. Esz-dúr (Vivace). Itt viszont a motorikus játék szüntelensége, a hangzatfelbontások levegős játékossága, a két kéz szimmetrikus mozgásának egyenletessége utal a barokk prelúdiumokra.
20. c-moll (Largo). Rövidségben és népszerűségben méltó párja az A-dúr darabnak.
21. B-dúr (Cantabile). Ismét noktürn-típusú darab.
22. g-moll (Molto agitato). A szenvedélyes történés a basszus oktáváiban játszódik le, a jobb kéz riadt harmónia-kommentárjai alatt és közben.
23. F-dúr (Moderato). A hangnem pasztorális jellegének megfelelően lágy csilingelés, patakcsobogásra emlékeztető jobbkéz-figurációk, zsongó trillák, halk dinamika finoman árnyalt effektusai mintázzák ezt a darabot.
24. d-moll (Allegro appassionato). Nem lehet véletlen, hogy Chopin minden hangnemben írt egy prelúdiumot: Bachhoz hasonlóan ő is a különféle hangnem-étoszok bemutatására vállalkozott, és az egyes darabok kifejezését, hangulatát hangnemeiknek megfelelően érzékeltette. A sorozat befejező darabja a d-moll hagyományosan sötét szenvedélyét, baljós démoniságát interpretálja. A prelúdiumok sorában eddig nem tapasztalt szabadsággal alkalmaz improvizatív jellegű dallam-ékesítéseket, kadenciaszerű futamokat, befejezésül pedig nagyszabású, drámai tetőpontot jelentő kódát.
Letöltés / Download
mp3 (212 KB/s)
Martha Argerich (1975)
Az 1839-ben megjelent sorozat két különféle névre szóló ajánlással maradt ránk. Az egyik „címzett” J. Chr. Kessler (1800-1872), korának népszerű zongorapedagógusa és etűdszerzője a maga két tucat prelúdiumának ajánlásával viszonozta Chopin opusát. Kessler neve a Prelűdök német kiadásában szerepel, a francia és angol kiadás ellenben arról tanúskodik, hogy a zeneszerző „barátjának, Pleyelnek” ajánlotta prelűdjeit. Ennek a gesztusnak nyilvánvaló anyagi okai voltak: Camille Pleyel zongoragyáros ötszáz frank előleggel segítette ki Chopint, aki – megrendült egészségi állapota miatt – 1838-ban Mallorca szigetére ufazott George Sand és gyermekei társaságában.
Ezek a darabok széles körben ismertek; valóságos szószaporítás utalni arra, hogy nem a barokk előjáték-típus folytatói, hanem az etűd műfajához tartoznak. Bach hatalmas gyűjteményére legfeljebb hangnemeinek módszeres teljességével emlékeztet e sorozat, a hangnemek azonban nem kromatikus egymásutánban következnek, hanem a kvintkörön mennek végig oly módon, hogy egy-egy dúr hangnem után minden esetben párhuzamos moll hangneme szólal meg (C-dúr, a-moll, G-dúr, e-moll stb). A technikai feladat minden darabban más: ez a barokk prelúdium és a posztklasszikus etűd közös vonása. Chopin prelűdjeiben azonban a pedagógiai célkitűzés másodrendűvé válik a hangulatteremtés, a néhány jellemző vonással felvázolt enteriőr jelentősége mellett. Schumann szavaival: „…A Prelűdöket érdekesnek neveztem. Bevallom, másoknak képzeltem őket, nagyszabásúaknak, mint az etűdöket. De majdnem ellenkezőleg: vázlatok, etűd-kezdetek, vagy ha úgy tetszik: romok, egy-egy sastoll, mindez tarka és vad összevisszaságban… A füzetben sok beteg, lázas, riasztó darab is található; mindenki kedvére válogathat, csak a filiszter maradjon távol…”
1. C-dúr (Agitato). Mindvégig ugyanaz a mozgásforma, ugyanaz a ritmika, a 2/8-os metrum bonyolult felosztása. Az alapjában igen egyszerű dallam a középső szólamban bontakozik ki.
2. a-moll (Lento). Mindvégig lefojtott dinamikájú, rövid darab. Harmonikus basszus-támasz felett ideges, patetikus gesztusdallam miniatűr drámát beszél el.
3. G-dúr (Vivace). Ez a darab szemléletesen mutat rá a Bach-prelúdiumok és a Chopin-etűdök közös vonására ostinato basszusképletével, amely a befejezésnél a két kéz unisonójában hangzik fel. A diszkantban felcsendülő dallam ismét hevesen gesztikuláló, szenvedélyesen kifejező.
4. e-moll (Largo). Az „új stílus” hírnöke: akkordikus kíséret felett daloló, nagylélegzetű, kromatikával és ékesítésekkel dúsított diszkant szólam.
5. D-dúr (Molto allegro). Tágfekvésekben ismétlődő, sűrű és egyöntetű tizenhatod-mozgás mindkét szólamban. Váratlan hangsúlyokból kicsendülő, szaggatott dallam.
6. h-moll (Assai lento). Dallam a basszusban, a jobb kéz pengető hangszert imitál.
7. A-dúr (Andantino). Az egyik legnépszerűbb Chopin-prelűd: rövid és egyszerű, bensőséges lírája Schubertet idézi.
8. fisz-moll (Molto agitato). Ritmikában, mozgásképben és hangzásban az első darab rokona, annak kibővített, nagyobb szabású továbbfejlesztése.
9. E-dúr (Largo). Mindvégig a mély regiszterben hangzó, ünnepélyes tónusú darab, nem lehetetlen, hogy gyászinduló-típus.
10. cisz-moll (Molto allegro). Az eddigiektől abban különbözik, hogy nem egy, hanem kétféle anyagból szerkesztett: az első etűdszerűen mozgékony, szextolás képlet, a második nyugodt, ritmizált „válasz”.
11. H-dúr (Vivace). Mendelssohnt idéző, poétikus 6/8-os zene, amelynek idillikus hangulatát a rendkívül gyors tempó élezi szinte démonikussá.
12. gisz-moll (Presto). Mintha az előző darab nyugtalansága fokozódnék lihegő száguldássá, szaggatott, olykor keményen felcsattanó motívumok békétlen kergetőzésévé. Az eddigi darabokhoz képest figyelemre méltó terjedelmű.
13. Fisz-dúr (Lento). Ez a kompozíció a noktürnök műfajával rokon: sztereotip harmóniafelbontások felett lágy és nemes dallam, beszédes deklamáció, rövid középrész megváltozott tempóval, majd visszatérés.
14. esz-moll (Allegro). Ez a kísérteties és szilaj unisono darab éppúgy idézhet fel barokk prelúdium-emlékeket, mint amilyen mértékben rokona a b-moll szonáta zárótételének.
15. Desz-dúr (Sostenuto). „Esőcsepp-prelűd” néven ismert és kedvelt.
16. b-moll (Presto con fuoco). A sorozat egyetlen darabjához sem hasonlítható – rendhagyó módon támaszt a játékossal szemben virtuóz követelményeket. Rövid bevezetés szenvedélyes akkordsora után indul a jobb kéz szemfényvesztő perpetuum mobile játéka, amelyet a basszus nem kevésbé vakmerő hangzat-ugrásai kísérnek.
17. Asz-dúr (Allegretto). Alapképlete: 6/8-ban lüktető harmóniák felett ívelő, érzelmes dallam. A darab helyenként Mendelssohnt idézi.
18. f-moll (Molto allegro). Az eddigi prelúdiumok tematikai és technikai következetességével szemben ez a darab csupa zabolátlan szeszély, csupa fékezetlen indulat: barokk előképe a toccaták improvizatív bevezetéseiben lelhető fel.
19. Esz-dúr (Vivace). Itt viszont a motorikus játék szüntelensége, a hangzatfelbontások levegős játékossága, a két kéz szimmetrikus mozgásának egyenletessége utal a barokk prelúdiumokra.
20. c-moll (Largo). Rövidségben és népszerűségben méltó párja az A-dúr darabnak.
21. B-dúr (Cantabile). Ismét noktürn-típusú darab.
22. g-moll (Molto agitato). A szenvedélyes történés a basszus oktáváiban játszódik le, a jobb kéz riadt harmónia-kommentárjai alatt és közben.
23. F-dúr (Moderato). A hangnem pasztorális jellegének megfelelően lágy csilingelés, patakcsobogásra emlékeztető jobbkéz-figurációk, zsongó trillák, halk dinamika finoman árnyalt effektusai mintázzák ezt a darabot.
24. d-moll (Allegro appassionato). Nem lehet véletlen, hogy Chopin minden hangnemben írt egy prelúdiumot: Bachhoz hasonlóan ő is a különféle hangnem-étoszok bemutatására vállalkozott, és az egyes darabok kifejezését, hangulatát hangnemeiknek megfelelően érzékeltette. A sorozat befejező darabja a d-moll hagyományosan sötét szenvedélyét, baljós démoniságát interpretálja. A prelúdiumok sorában eddig nem tapasztalt szabadsággal alkalmaz improvizatív jellegű dallam-ékesítéseket, kadenciaszerű futamokat, befejezésül pedig nagyszabású, drámai tetőpontot jelentő kódát.
Letöltés / Download
mp3 (212 KB/s)
Chopin: 2 noktürn Op.27
(1835)
No.1 cisz-moll Larghetto
No.2 Desz-dúr Lento sostenuto 6/8
http://data.hu/get/2242676/CH27-Nokt.rar
mp3 (182 KB/s)
Daniel Barenboim (1981)
No.1 cisz-moll Larghetto
No.2 Desz-dúr Lento sostenuto 6/8
http://data.hu/get/2242676/CH27-Nokt.rar
mp3 (182 KB/s)
Chopin: 2 polonéz Op.26
(1834-35)
No.1 cisz-moll: Allegro appassionato
No.2 esz-moll: Maestoso
„Polonaise”": nőnemű végződéssel ellátott francia melléknév, amely lengyel táncot jelent. Ez a tánc 1574-ben, Anjou Henrik udvarában vált divatos, hazafias társastánccá, eredetileg lengyel nemesek és feleségeik ünnepélyes, méltóságteljes felvonulását kísérte. 3/4-es ütemében a második tag kap hangsúlyt, formája két- vagy háromszakaszos (triós). Szokás volt a polonéz zenéjére szöveget is írni. Chopin előtt Michael Kleophas Oginski herceg (1765-1833) komponált népszerű polonézeket.
Letöltés / Download
mp3 (210 KB/s)
Martha Argerich (1975)
No.1 cisz-moll: Allegro appassionato
No.2 esz-moll: Maestoso
„Polonaise”": nőnemű végződéssel ellátott francia melléknév, amely lengyel táncot jelent. Ez a tánc 1574-ben, Anjou Henrik udvarában vált divatos, hazafias társastánccá, eredetileg lengyel nemesek és feleségeik ünnepélyes, méltóságteljes felvonulását kísérte. 3/4-es ütemében a második tag kap hangsúlyt, formája két- vagy háromszakaszos (triós). Szokás volt a polonéz zenéjére szöveget is írni. Chopin előtt Michael Kleophas Oginski herceg (1765-1833) komponált népszerű polonézeket.
Letöltés / Download
mp3 (210 KB/s)
Chopin: 12 etűd op.25
(1832-1836)
No.1 A-dúr: Allegro sostenuto
No.2 f-moll: Presto
No.3 F-dúr: Allegro
No.4 a-moll: Agitato
No.5 e-moll: Vivace
No.6 gisz-moll: Allegro
No.7 cisz-moll: Lento
No.8 Desz-dúr: Vivace
No.9 Gesz-dúr: Allegro assai
No.10 h-moll: Allegro con fuoco
No.11 a-moll: Lento - Allegro con brio
No.12 c-moll: Molto allegro, con fuoco
Az etűdök második sorozata 1837-ben jelent meg, D'Agoult grófnőnek szóló ajánlással.
Első darabja, a népszerű „hárfa-etűd” felbontott harmóniák lágy hullámzása, a két kéz egyenletes, tükörképszerűen egymással szembe irányuló mozgása csak néhány ütem tartamára módosul olyképpen, hogy a jobb kéz szextolái közben a bal kéz kvartolákat játszik.
A második darabban a jobb kéz szüntelen mozgása érdekes dallamvonalat ír le, sajátságos poliritmikában a bal kéz – ugyancsak mindvégig egyenletes – képletével. A két szólam ritmusának önálló arcélét a diszkant 12/8, illetve a basszus 6/4 mozgása eredményezi.
A játékos, virtuóz harmadik etűd dallama szökellő ostinato-képletből alakul ki.
A negyedik capriccio jellegű, szünetekkel meg-megszakított akkord játék.
Az ötödik hangzásképe változatosabb, a pontozott ritmikával kiélezett akkordokat a lassabb tempójú dúr-középrészben simább menetek váltják fel.
A gisz-moll etűd „terc-etűd'' néven közismert, lényegében az előző sorozat „kromatikus” etűdjének továbbfejlesztése.
A hetedik etűd bevezetéssel indul, a basszus szabadon ritmizált monológjával. Ezt a különös, deklamáló oldottságot a darab mindvégig megtartja, és a bal kéz dúsan gyöngyöző, virtuóz kadenciái még jobban kiemelik.
A nyolcadik darab mindkét kéz számára a szextmenetek gyakorlatát tartalmazza. A „pillangó” néven közismert Desz-dúr etűdben a bonyolult feladat megoldása a jobb kézre hárul.
A tizedik darab oktávák unisonójával foglalja keretbe az oldottabb szövetű Lento középrészt.
A méltán híres „vihar-etűd” lassú bevezetéssel induló, kirobbanó szenvedélyű darab, amelynek költői kifejezése magasan a technikai feladat fölé emelkedik.
A befejező, c-moll etűdben a két kéz párhuzamosan hullámzó hangzatfelbontásai az előző darabhoz hasonlóan mély és heves indulat hordozói.
Letöltés / Download
mp3 (205 KB/s)
No.1 A-dúr: Allegro sostenuto
No.2 f-moll: Presto
No.3 F-dúr: Allegro
No.4 a-moll: Agitato
No.5 e-moll: Vivace
No.6 gisz-moll: Allegro
No.7 cisz-moll: Lento
No.8 Desz-dúr: Vivace
No.9 Gesz-dúr: Allegro assai
No.10 h-moll: Allegro con fuoco
No.11 a-moll: Lento - Allegro con brio
No.12 c-moll: Molto allegro, con fuoco
Az etűdök második sorozata 1837-ben jelent meg, D'Agoult grófnőnek szóló ajánlással.
Első darabja, a népszerű „hárfa-etűd” felbontott harmóniák lágy hullámzása, a két kéz egyenletes, tükörképszerűen egymással szembe irányuló mozgása csak néhány ütem tartamára módosul olyképpen, hogy a jobb kéz szextolái közben a bal kéz kvartolákat játszik.
A második darabban a jobb kéz szüntelen mozgása érdekes dallamvonalat ír le, sajátságos poliritmikában a bal kéz – ugyancsak mindvégig egyenletes – képletével. A két szólam ritmusának önálló arcélét a diszkant 12/8, illetve a basszus 6/4 mozgása eredményezi.
A játékos, virtuóz harmadik etűd dallama szökellő ostinato-képletből alakul ki.
A negyedik capriccio jellegű, szünetekkel meg-megszakított akkord játék.
Az ötödik hangzásképe változatosabb, a pontozott ritmikával kiélezett akkordokat a lassabb tempójú dúr-középrészben simább menetek váltják fel.
A gisz-moll etűd „terc-etűd'' néven közismert, lényegében az előző sorozat „kromatikus” etűdjének továbbfejlesztése.
A hetedik etűd bevezetéssel indul, a basszus szabadon ritmizált monológjával. Ezt a különös, deklamáló oldottságot a darab mindvégig megtartja, és a bal kéz dúsan gyöngyöző, virtuóz kadenciái még jobban kiemelik.
A nyolcadik darab mindkét kéz számára a szextmenetek gyakorlatát tartalmazza. A „pillangó” néven közismert Desz-dúr etűdben a bonyolult feladat megoldása a jobb kézre hárul.
A tizedik darab oktávák unisonójával foglalja keretbe az oldottabb szövetű Lento középrészt.
A méltán híres „vihar-etűd” lassú bevezetéssel induló, kirobbanó szenvedélyű darab, amelynek költői kifejezése magasan a technikai feladat fölé emelkedik.
A befejező, c-moll etűdben a két kéz párhuzamosan hullámzó hangzatfelbontásai az előző darabhoz hasonlóan mély és heves indulat hordozói.
Maurizio Pollini (1972)
Letöltés / Download
mp3 (205 KB/s)
Chopin: 4 mazurka op.24
(1834-35)
No. 1 g-moll Lento
No. 2 C-dúr Allegro non troppo
No. 3 Asz-dúr Moderato
No. 4 b-moll Moderato
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Jean-Marc Luisada (1990)
No. 1 g-moll Lento
No. 2 C-dúr Allegro non troppo
No. 3 Asz-dúr Moderato
No. 4 b-moll Moderato
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Chopin: g-moll ballada op.23
(Largo - Moderato) (1831-35)
Nagyszabású, de nem terjengős szonátatétel, amelynek Moderato tempójú főrészét epikus hangú Largo unisono vezeti be. G-moll főtéma, Esz-dúr melléktéma és ugyanilyen hangnemű zárótéma alkotja az expozíciót; a kidolgozás a zárótémával indul a-mollban, és a melléktémával, A-dúrban folytatódik, majd új, inkább figuratív, mint tematikus anyag – etűdszerű, virtuóz pergőjáték – beléptetése után az Esz-dúrban felhangzó melléktéma jelzi a visszatérés kezdetét. Hatalmas, virtuóz kóda fejezi be a művet.
Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)
Krystian Zimerman (1988)
Nagyszabású, de nem terjengős szonátatétel, amelynek Moderato tempójú főrészét epikus hangú Largo unisono vezeti be. G-moll főtéma, Esz-dúr melléktéma és ugyanilyen hangnemű zárótéma alkotja az expozíciót; a kidolgozás a zárótémával indul a-mollban, és a melléktémával, A-dúrban folytatódik, majd új, inkább figuratív, mint tematikus anyag – etűdszerű, virtuóz pergőjáték – beléptetése után az Esz-dúrban felhangzó melléktéma jelzi a visszatérés kezdetét. Hatalmas, virtuóz kóda fejezi be a művet.
Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)
Chopin: Esz-dúr polonéz bevezetéssel zongorára és zenekarra op.22
(1830-36)
1. Andante Spianato. Tranquillo.
2. Polonaise. Allegro molto / Meno mosso
Letöltés / Download
mp3 (199 KB/s)
Krystian Zimerman - piano, Los Angeles Philharmonic Orchestra - Carlo Maria Giulini (1979)
1. Andante Spianato. Tranquillo.
2. Polonaise. Allegro molto / Meno mosso
Letöltés / Download
mp3 (199 KB/s)
Chopin: f-moll zongoraverseny No.2 f-moll Op.21
(1829-30)
1 - Maestoso
2 - Larghetto
3 - Allegro Vivace
Mint már jeleztük, valójában ez a koncert Chopin első zongoraversenye; 1829-ben íródott. Első tétele a klasszikus szonátaforma felépítését követi. E forma tagolását a komponista a zenekari tuttira bízza: az expozíció elején bevezet, majd rövid összefoglalással előkészíti a kidolgozást; visszavezet a reprízhez, és kóda helyett befejezi a tételt. A szonátaforma dramaturgiája — az expozícióban a témák bemutatása, a kidolgozásban ezek fantáziaszerű továbbszövése, a reprízben visszaidézése — a zongoraszólóban játszódik le. A lassú tétel csöndes, szemlélődő hangulatát a középrészben izgatott recitativók segítségével fokozza drámaivá a zeneszerző, majd a visszatérő ábrándos dallammal újból feloldja a feszültséget. A tételt a zenekar rövid kommentárjai foglalják keretbe. A finálé elegáns és bővérű táncmuzsika, a lengyel nemzeti táncok látványos kavalkádja. Mindkét moll-hangnemű koncert végén dúr-hangnem deríti fel a befejezés hangulatát.
Letöltés / Download
mp3 (208 KB/s)
Krystian Zimerman - piano, Los Angeles Philharmonic Orchestra - Carlo Maria Giulini (1979)
1 - Maestoso
2 - Larghetto
3 - Allegro Vivace
Mint már jeleztük, valójában ez a koncert Chopin első zongoraversenye; 1829-ben íródott. Első tétele a klasszikus szonátaforma felépítését követi. E forma tagolását a komponista a zenekari tuttira bízza: az expozíció elején bevezet, majd rövid összefoglalással előkészíti a kidolgozást; visszavezet a reprízhez, és kóda helyett befejezi a tételt. A szonátaforma dramaturgiája — az expozícióban a témák bemutatása, a kidolgozásban ezek fantáziaszerű továbbszövése, a reprízben visszaidézése — a zongoraszólóban játszódik le. A lassú tétel csöndes, szemlélődő hangulatát a középrészben izgatott recitativók segítségével fokozza drámaivá a zeneszerző, majd a visszatérő ábrándos dallammal újból feloldja a feszültséget. A tételt a zenekar rövid kommentárjai foglalják keretbe. A finálé elegáns és bővérű táncmuzsika, a lengyel nemzeti táncok látványos kavalkádja. Mindkét moll-hangnemű koncert végén dúr-hangnem deríti fel a befejezés hangulatát.
Letöltés / Download
mp3 (208 KB/s)
2011. augusztus 22., hétfő
Chopin: Scherzo No.1 h-moll (Presto con fuoco) op.20
(1831)
A szonátaformájú kompozíció hangulata – alaphangnemének megfelelően – borús, zord, békétlen. Csak az egynevű dúrhangnemet reprezentáló lassú lírai közjáték csillant meg simább felületeket, harmonikusabb színeket. A kóda – akárcsak Beethoven szonátáiban – nagyszabású és jelentős.
Letöltés / Download
mp3 (215 KB/s)
Maurizio Pollini (1990)
A szonátaformájú kompozíció hangulata – alaphangnemének megfelelően – borús, zord, békétlen. Csak az egynevű dúrhangnemet reprezentáló lassú lírai közjáték csillant meg simább felületeket, harmonikusabb színeket. A kóda – akárcsak Beethoven szonátáiban – nagyszabású és jelentős.
Letöltés / Download
mp3 (215 KB/s)
Chopin: 4 mazurka op. 17
(1832-33)
No. 1 B-dúr Vivo e risoluto
No. 2 e-moll Lento ma non troppo
No. 3 Asz-dúr Legato assai
No. 4 a-moll Lento ma non troppo
Letöltés / Download
mp3 (197 KB/s)
Jean-Marc Luisada (1990)
No. 1 B-dúr Vivo e risoluto
No. 2 e-moll Lento ma non troppo
No. 3 Asz-dúr Legato assai
No. 4 a-moll Lento ma non troppo
Letöltés / Download
mp3 (197 KB/s)
Chopin: Esz-dúr rondó op.16
(1832)
Introduzione. Andante - Rondo. Allegro vivace
Letöltés / Download
mp3 (183 KB/s)
Mihail Pletnyev (1996)
Introduzione. Andante - Rondo. Allegro vivace
Letöltés / Download
mp3 (183 KB/s)
Chopin: 3 noktürn Op.15
(1830-33)
1. F-dúr Andante cantabile 3/4
2. Fisz-dúr Larghetto 2/4
3. G-moll Lento 3/4
Letöltés / Download
mp3 (184 KB/s)
Daniel Barenboim (1981)
1. F-dúr Andante cantabile 3/4
2. Fisz-dúr Larghetto 2/4
3. G-moll Lento 3/4
Letöltés / Download
mp3 (184 KB/s)
Chopin: F-dúr rondó à la Krakowiak op. 14
(1828)
1. Introduction: Andantino quasi Allegretto
2. Rondeau: Allegro non troppo
Letöltés / Download
mp3 (205 KB/s)
Stefan Askenase - piano, Residentie Orkest Den Haag - Willem Van Otterloo (1959)
1. Introduction: Andantino quasi Allegretto
2. Rondeau: Allegro non troppo
Letöltés / Download
mp3 (205 KB/s)
Chopin: A-dúr fantázia lengyel dalokra op. 13
(1828)
Fantaisie brillante, en la majeur, pour piano sur des airs nationaux polonais
1. Introduction: Largo non troppo
2. Air: "Juz miesiac zeszedl" (Andantino)
3. Thème de Charles Kurpinski: Allegretto
4. Presto con fuoco
5. Kujawiak: Vivace
Letöltés / Download
mp3 (208 KB/s)
Claudio Arrau - piano, London Philharmonic Orchestra - Eliahu Inbal (1972)
Fantaisie brillante, en la majeur, pour piano sur des airs nationaux polonais
1. Introduction: Largo non troppo
2. Air: "Juz miesiac zeszedl" (Andantino)
3. Thème de Charles Kurpinski: Allegretto
4. Presto con fuoco
5. Kujawiak: Vivace
Letöltés / Download
mp3 (208 KB/s)
Chopin: B-dúr variációk "Je vends des scapulaires" op.12
(1833)
Variations, en si bémol majeur, pour piano sur des thèmes du rondo "Je vends des scapulaires" de l'opéra "Ludovic" de Harold et Halévy
1. Introduction: Allegro maestoso
2. Thème: Allegro moderato
3. Scherzo
4. Lento
5. Scherzo vivace
Letöltés / Download
mp3 (174 KB/s)
Lilya Zilberstein (1999)
Variations, en si bémol majeur, pour piano sur des thèmes du rondo "Je vends des scapulaires" de l'opéra "Ludovic" de Harold et Halévy
1. Introduction: Allegro maestoso
2. Thème: Allegro moderato
3. Scherzo
4. Lento
5. Scherzo vivace
Letöltés / Download
mp3 (174 KB/s)
Chopin: e-moll zongoraverseny No.1 Op.11
(1830)
1 - Allegro Maestoso
2 - Romance. Larghetto
3 - Rondo. Vivace
Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztő opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenyművet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerző.
A versenymű nagylélegzetű műformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisművészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis — nyilván a kor divatjának engedve — nagyobb terjedelmű alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetőségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendű szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsődlegesen zongorára fogalmazta, versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerző kényszerűségből transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenyműveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját előkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze.
Az első tételt bevezető tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetőségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias főtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerű átvezető dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyöző pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin — talán Mozart versenyműveire emlékezve? — a Románc címet adta. A zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gladkowska énekesnő iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megőrzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklő társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról.
Letöltés / Dovnload
mp3 (215 KB/s)
Krystian Zimerman - piano, Concertgebouworkest - Kyrill Kondrashin (1979)
1 - Allegro Maestoso
2 - Romance. Larghetto
3 - Rondo. Vivace
Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztő opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenyművet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerző.
A versenymű nagylélegzetű műformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisművészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis — nyilván a kor divatjának engedve — nagyobb terjedelmű alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetőségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendű szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsődlegesen zongorára fogalmazta, versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerző kényszerűségből transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenyműveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját előkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze.
Az első tételt bevezető tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetőségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias főtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerű átvezető dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyöző pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin — talán Mozart versenyműveire emlékezve? — a Románc címet adta. A zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gladkowska énekesnő iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megőrzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklő társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról.
Letöltés / Dovnload
mp3 (215 KB/s)
Chopin: 12 etűd op.10
(1829-1832)
Az első sorozat etűd 1830 előtt keletkezett; nyomtatásban 1833-ban jelent meg, Liszt Ferencnek szóló ajánlással. (Ebben az évben töltötte be Chopin huszonharmadik, Liszt pedig huszonkettedik esztendejét!) Noha az első darab C-dúr, az utolsó pedig c-moll hangnemű, az etűdök mégsem hangnemek szerint következnek egymás után, és hangnemeik kiválasztása nyilvánvalóan elsősorban a technikai feladat célszerű megoldásának szempontja szerint történt.
Az első etűd kizárólag a jobb kezet foglalkoztatja, tágfekvésű hangzatfelbontások egyenletes, gyorstempójú játékára képezi ki. Miután általában egy ütem egy hangzatnak felel meg, a dallami-harmóniai elmozdulás ütemenként történik.
A második, ún. „kromatikus” etűd kisszekundokban pergő játékát a jobb kéz negyedik és ötödik ujjának kell mindvégig megszólaltatnia, a bal kéz és a jobb kéz szabadon maradó ujjai a harmóniai támaszt szolgáltatják.
A harmadik etűd lírai darab, több szólamban „hangszerelt” lassú dal, amelynek megvesztegető poézisét élelmes feldolgozó iparosok ügyesen és sokszorosan kiaknázták. A darab középrésze – ebben eltér e műfaj átlagától – másfajta technikát és másfajta zenei anyagot alkalmaz, mint két szélső tagja.
A negyedik gyakorlat arányosan osztja meg a feladatot jobb és bal kéz között, de hasonló szerencsés arányérzékkel diszponál Chopin a kisambitusú és a tágfekvésű, valamint az akkordikus és az oktávjáték felett is ebben a darabban.
Az ötödik a hírhedt „feketebillentyűs” etűd, kötéltáncra emlékeztető, vérfagyasztó mutatvány, ugyanakkor – a hallgató számára – a magasban csilingelő hangzatfelbontások tűndöklő pompája.
Az esz-moll (6.) darab a kevés számú lassú zenék egyike. A dallamot mindvégig a felső, a töltőszólamot a középső, a harmóniai támaszt pedig a basszus szólama játssza.
A hetedik darab a tercek és szextek váltott játéka terén képezi ki a jobb kezet.
A nyolcadik szikrázóan virtuóz jobbkéz-gyakorlat, ezen a jellegén az a körülmény sem változtat, hogy középső és záró szakaszában a bal kéz párhuzamos vagy ellentett mozgással kettőzi a diszkont szólamát.
A kilencedik (f-moll) etűd igazi jellemdarab, viharos szenvedély drámája, amelyben a legnagyobb hatást, a legrafináltabb effektust a pianissimo dinamikával éri el a komponista.
A tizedik darab mindkét kezet egyforma intenzitással foglalkoztatja a tágfekvésű hangzatfelbontások megszólaltatásában.
A tizenegyedik darab arpeggio-tanulmány, tágfekvésű, felbontott hangzatok szólnak mindkét kézben, mindvégig egyöntetű ritmusban.
A tizenkettedik a sorozat második legnépszerűbb alkotása, Chopin saját nyilatkozata szerint 1831-ben írta, Varsó elestének hírét véve. A „forradalmi etűd” Beethoven hatásának nyomait mutatja: az Appassionata és az utolsó c-moll szonáta (utóbbiból az első tétel befejező ütemei) rokon vonásai könnyűszerrel felfedezhetők rajta. A sorozatban ez az egyetlen, kizárólag a bal kéz technikájának fejlesztését célzó tanulmány.
No.1 C-dúr: Allegro
No.2 a-moll: Allegro
No.3 E-dúr: Lento ma non troppo
No.4 cisz-moll: Presto
No.5 Gesz-dúr: Vivace
No.6 esz-moll: Andante
No.7 C-dúr: Vivace
No.8 F-dúr: Allegro
No.9 f-moll: Allegro, molto agitato
No.10 Asz-dúr: Vivace assai
No.11 Esz-dúr: Allegretto
No.12 c-moll: Allegro con fuoco
Letöltés / Download
mp3 (233 KB/s)
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Az első sorozat etűd 1830 előtt keletkezett; nyomtatásban 1833-ban jelent meg, Liszt Ferencnek szóló ajánlással. (Ebben az évben töltötte be Chopin huszonharmadik, Liszt pedig huszonkettedik esztendejét!) Noha az első darab C-dúr, az utolsó pedig c-moll hangnemű, az etűdök mégsem hangnemek szerint következnek egymás után, és hangnemeik kiválasztása nyilvánvalóan elsősorban a technikai feladat célszerű megoldásának szempontja szerint történt.
Az első etűd kizárólag a jobb kezet foglalkoztatja, tágfekvésű hangzatfelbontások egyenletes, gyorstempójú játékára képezi ki. Miután általában egy ütem egy hangzatnak felel meg, a dallami-harmóniai elmozdulás ütemenként történik.
A második, ún. „kromatikus” etűd kisszekundokban pergő játékát a jobb kéz negyedik és ötödik ujjának kell mindvégig megszólaltatnia, a bal kéz és a jobb kéz szabadon maradó ujjai a harmóniai támaszt szolgáltatják.
A harmadik etűd lírai darab, több szólamban „hangszerelt” lassú dal, amelynek megvesztegető poézisét élelmes feldolgozó iparosok ügyesen és sokszorosan kiaknázták. A darab középrésze – ebben eltér e műfaj átlagától – másfajta technikát és másfajta zenei anyagot alkalmaz, mint két szélső tagja.
A negyedik gyakorlat arányosan osztja meg a feladatot jobb és bal kéz között, de hasonló szerencsés arányérzékkel diszponál Chopin a kisambitusú és a tágfekvésű, valamint az akkordikus és az oktávjáték felett is ebben a darabban.
Az ötödik a hírhedt „feketebillentyűs” etűd, kötéltáncra emlékeztető, vérfagyasztó mutatvány, ugyanakkor – a hallgató számára – a magasban csilingelő hangzatfelbontások tűndöklő pompája.
Az esz-moll (6.) darab a kevés számú lassú zenék egyike. A dallamot mindvégig a felső, a töltőszólamot a középső, a harmóniai támaszt pedig a basszus szólama játssza.
A hetedik darab a tercek és szextek váltott játéka terén képezi ki a jobb kezet.
A nyolcadik szikrázóan virtuóz jobbkéz-gyakorlat, ezen a jellegén az a körülmény sem változtat, hogy középső és záró szakaszában a bal kéz párhuzamos vagy ellentett mozgással kettőzi a diszkont szólamát.
A kilencedik (f-moll) etűd igazi jellemdarab, viharos szenvedély drámája, amelyben a legnagyobb hatást, a legrafináltabb effektust a pianissimo dinamikával éri el a komponista.
A tizedik darab mindkét kezet egyforma intenzitással foglalkoztatja a tágfekvésű hangzatfelbontások megszólaltatásában.
A tizenegyedik darab arpeggio-tanulmány, tágfekvésű, felbontott hangzatok szólnak mindkét kézben, mindvégig egyöntetű ritmusban.
A tizenkettedik a sorozat második legnépszerűbb alkotása, Chopin saját nyilatkozata szerint 1831-ben írta, Varsó elestének hírét véve. A „forradalmi etűd” Beethoven hatásának nyomait mutatja: az Appassionata és az utolsó c-moll szonáta (utóbbiból az első tétel befejező ütemei) rokon vonásai könnyűszerrel felfedezhetők rajta. A sorozatban ez az egyetlen, kizárólag a bal kéz technikájának fejlesztését célzó tanulmány.
No.1 C-dúr: Allegro
No.2 a-moll: Allegro
No.3 E-dúr: Lento ma non troppo
No.4 cisz-moll: Presto
No.5 Gesz-dúr: Vivace
No.6 esz-moll: Andante
No.7 C-dúr: Vivace
No.8 F-dúr: Allegro
No.9 f-moll: Allegro, molto agitato
No.10 Asz-dúr: Vivace assai
No.11 Esz-dúr: Allegretto
No.12 c-moll: Allegro con fuoco
Maurizio Pollini (1972)
Letöltés / Download
mp3 (233 KB/s)
Vladimir Ashkenazy (1994)
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
2011. augusztus 21., vasárnap
Chopin: 3 noktürn Op.9
(1830-31)
1. b-moll (Larghetto) 6/4
2. Esz-dúr (Andante) 12/8
3. H-dúr (Allegretto) 6/8
A nocturne éji zene, de nem azonos a szerenáddal. Nem szabadtéri előadásra szánt muzsika és nem társas zene, még a szerelmi vallomás címzettjének jelenlétére, reagálására sem számít a zeneköltő. Magányos hangszeres ének inkább, belső monológ, amelyet már csak egy lépés választ el az „éjszaka zenéinek” riasztó kiszolgáltatottságától, didergő szomorúságától. Chopin közvetlen mintáit a noktürnökhöz John Field (1782-1837) hasonló műfajú darabjai szolgáltatták.
A háromszakaszos dalformában komponált lírai darabok eleinte hármasával, később kettes csoportokban jelentek meg. Általános jellemzőjük a mérsékelt tempó, a sztereotip hangzatfelbontások felett kibontakozó, szélesen ívelő, kromatikával és ékesítésekkel a végtelenségig finomított, érzékeny és kifejező dallam, a kísérő harmóniák sokat sejtető modulációi, a halk és árnyalt dinamika. Virtuóz mutatványokat ezekben a darabokban nem kíván a szerző.
Letöltés / Download
mp3 (186 KB/s)
1. b-moll (Larghetto) 6/4
2. Esz-dúr (Andante) 12/8
3. H-dúr (Allegretto) 6/8
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Daniel Barenboim (1981)
1. b-moll (Larghetto) 6/4
2. Esz-dúr (Andante) 12/8
3. H-dúr (Allegretto) 6/8
A nocturne éji zene, de nem azonos a szerenáddal. Nem szabadtéri előadásra szánt muzsika és nem társas zene, még a szerelmi vallomás címzettjének jelenlétére, reagálására sem számít a zeneköltő. Magányos hangszeres ének inkább, belső monológ, amelyet már csak egy lépés választ el az „éjszaka zenéinek” riasztó kiszolgáltatottságától, didergő szomorúságától. Chopin közvetlen mintáit a noktürnökhöz John Field (1782-1837) hasonló műfajú darabjai szolgáltatták.
A háromszakaszos dalformában komponált lírai darabok eleinte hármasával, később kettes csoportokban jelentek meg. Általános jellemzőjük a mérsékelt tempó, a sztereotip hangzatfelbontások felett kibontakozó, szélesen ívelő, kromatikával és ékesítésekkel a végtelenségig finomított, érzékeny és kifejező dallam, a kísérő harmóniák sokat sejtető modulációi, a halk és árnyalt dinamika. Virtuóz mutatványokat ezekben a darabokban nem kíván a szerző.
Letöltés / Download
mp3 (186 KB/s)
Vladimir Ashkenazy (1967)
1. b-moll (Larghetto) 6/4
2. Esz-dúr (Andante) 12/8
3. H-dúr (Allegretto) 6/8
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Chopin: b-moll trió zongorára, hegedűre és gordonkára op.8
(1829)
1. Allegro con fuoco
2. Scherzo. Con moto ma non troppo
3. Adagio sostenuto
4. Finale: Allegretto
Letöltés / Download
mp3 (207 KB/s)
Beaux Arts Trio (1970)
(Menahem Pressler - piano, Isidore Cohen - violin, Bernard Greenhouse - violoncello)
(Menahem Pressler - piano, Isidore Cohen - violin, Bernard Greenhouse - violoncello)
1. Allegro con fuoco
2. Scherzo. Con moto ma non troppo
3. Adagio sostenuto
4. Finale: Allegretto
Letöltés / Download
mp3 (207 KB/s)
Chopin: 5 mazurka op. 7
(1830-31)
No. 1 B-dúr Vivace
No. 2 a-moll Vivo ma non troppo
No. 3 f-moll
No. 4 Asz-dúr Presto ma non troppo
No. 5 C-dúr Vivo
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Vladimir Ashkenazy (1977)
No. 1 B-dúr Vivace
No. 2 a-moll Vivo ma non troppo
No. 3 f-moll
No. 4 Asz-dúr Presto ma non troppo
No. 5 C-dúr Vivo
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Chopin: 5 mazurka op. 7
(1830-31)
No. 1 B-dúr Vivace
No. 2 a-moll Vivo ma non troppo
No. 3 f-moll
No. 4 Asz-dúr Presto ma non troppo
No. 5 C-dúr Vivo
Letöltés / Download
mp3 (195 KB/s)
Jean-Marc Luisada (1990)
No. 1 B-dúr Vivace
No. 2 a-moll Vivo ma non troppo
No. 3 f-moll
No. 4 Asz-dúr Presto ma non troppo
No. 5 C-dúr Vivo
Letöltés / Download
mp3 (195 KB/s)
Chopin: 4 mazurka op.6
(1830)
No. 1 fisz-moll
No. 2 cisz-moll
No. 3 E-dúr Vivace
No. 4 esz-moll Presto ma non troppo
A mazurek lengyel népi tánc, amely a mazuriai vidékről származik. A szláv népzenének megfelelően rövid motívumok ismétlésén alapul. III. Ágost uralkodása idején udvari tánccá vált és lassan helyet kapott a műzenében is. Christian Gottlob Neefe (1748-1798) Lipcsében megjelent Hat új szonátája (1774) egyikének Alla Masura feliratú zárótétele van. Weber 1809-ben komponált egy négykezes Masurik-ot (op. 10 No. 4). Műzenei formává Chopin tette, aki tizenegy füzetben negyvenegy mazurkát adott közre 1832-44 között. További nyolcat halála után Fontana tett közzé. Jelenleg 56 darabot tart számon a Chopin-kutatás. A mazurka bensőségesebb, mint a polonéz, kevésbé látványos, kevésbé heroikus. Több teret enged a művészi aprómunkának, érzékeny árnyalatoknak, változékony hangulatoknak. Gazdagabb a szivárványos hangnemváltásokban, finom és váratlan ötletekben: közelebb áll Schubert táncrögtönzéseihez, a hallgató figyelmét a tánclépésekről a lélek rezdüléseire tereli. Liszt így jellemzi Chopin mazurkáit: „Kacérságok, hívságok, fantáziák, vonzódások, elégiák, homályos indulatok, szenvedélyek, győzelmek olyan harcok nyomán, amelyeket a nyugalomért, vagy mások kegyéért vívtak, mindezek az indítékok találkoznak ebben a táncban.”
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)
Jean-Marc Luisada (1990)
No. 1 fisz-moll
No. 2 cisz-moll
No. 3 E-dúr Vivace
No. 4 esz-moll Presto ma non troppo
A mazurek lengyel népi tánc, amely a mazuriai vidékről származik. A szláv népzenének megfelelően rövid motívumok ismétlésén alapul. III. Ágost uralkodása idején udvari tánccá vált és lassan helyet kapott a műzenében is. Christian Gottlob Neefe (1748-1798) Lipcsében megjelent Hat új szonátája (1774) egyikének Alla Masura feliratú zárótétele van. Weber 1809-ben komponált egy négykezes Masurik-ot (op. 10 No. 4). Műzenei formává Chopin tette, aki tizenegy füzetben negyvenegy mazurkát adott közre 1832-44 között. További nyolcat halála után Fontana tett közzé. Jelenleg 56 darabot tart számon a Chopin-kutatás. A mazurka bensőségesebb, mint a polonéz, kevésbé látványos, kevésbé heroikus. Több teret enged a művészi aprómunkának, érzékeny árnyalatoknak, változékony hangulatoknak. Gazdagabb a szivárványos hangnemváltásokban, finom és váratlan ötletekben: közelebb áll Schubert táncrögtönzéseihez, a hallgató figyelmét a tánclépésekről a lélek rezdüléseire tereli. Liszt így jellemzi Chopin mazurkáit: „Kacérságok, hívságok, fantáziák, vonzódások, elégiák, homályos indulatok, szenvedélyek, győzelmek olyan harcok nyomán, amelyeket a nyugalomért, vagy mások kegyéért vívtak, mindezek az indítékok találkoznak ebben a táncban.”
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)
Chopin: c- moll zongora szonáta No.1 op.4.
(1827-28)
1. Allegro maestoso
2. Menuetto. Allegretto
3. Larghetto
4. Finale. Presto
Tizennyolc éves korában mint Joseph Elsner növendéke komponálta Chopin első szonátáját (c-moll, op. 4). Ez a klasszikus stílusgyakorlat (második tétele menüett!) elsősorban arról nevezetes, hogy harmadik, lassú tétele 5/4-es ütemben íródott. Az élő hangverseny-gyakorlatból azonban a zeneszerző remekművei kiszorították a c-moll szonátát.
Letöltés / Download
mp3 (183 KB/s)
Lilya Zilberstein (1999)
1. Allegro maestoso
2. Menuetto. Allegretto
3. Larghetto
4. Finale. Presto
Tizennyolc éves korában mint Joseph Elsner növendéke komponálta Chopin első szonátáját (c-moll, op. 4). Ez a klasszikus stílusgyakorlat (második tétele menüett!) elsősorban arról nevezetes, hogy harmadik, lassú tétele 5/4-es ütemben íródott. Az élő hangverseny-gyakorlatból azonban a zeneszerző remekművei kiszorították a c-moll szonátát.
Letöltés / Download
mp3 (183 KB/s)
Chopin: C-dúr Bevezetés és polonéz op. 3
(1829-30)
1. Introduction: Lento
2. Alla Polacca: Allegro con spirito
Letöltés / Download
mp3 (209 KB/s)
Msztyiszlav Rosztropovics - gordonka, Martha Argerich - zongora (1980)
1. Introduction: Lento
2. Alla Polacca: Allegro con spirito
Letöltés / Download
mp3 (209 KB/s)
Chopin: Variációk a 'La ci darem la mano' dallamára op. 2
(1827)
Variations pour piano et orchestre sur "La ci darem la mano" de l'opéra "Don Giovanni" de Wolfgang Amadeus Mozart
1. Introduction: Largo
2. Thème: Allegretto
3. Variation I: Brillante
4. Variation II: Valoce, ma accuratamente
5. Variation III: Sempre sostenuto
6. Variation IV: Con bravoura
7. Variation V: Adagio
8. Alla Polacca
Letöltés / Download
mp3 (210 KB/s)
Claudio Arrau - piano, London Philharmonic Orchestra - Eliahu Inbal (1972)
Variations pour piano et orchestre sur "La ci darem la mano" de l'opéra "Don Giovanni" de Wolfgang Amadeus Mozart
1. Introduction: Largo
2. Thème: Allegretto
3. Variation I: Brillante
4. Variation II: Valoce, ma accuratamente
5. Variation III: Sempre sostenuto
6. Variation IV: Con bravoura
7. Variation V: Adagio
8. Alla Polacca
Letöltés / Download
mp3 (210 KB/s)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)