2011. szeptember 13., kedd

Chopin: h-moll zongoraszonáta No.3 op.58

(1844)
Maurizio Pollini (1984)


1. Allegro maestoso
2. Scherzo. Molto vivace
3. Largo
4. Finale: Presto, ma non tanto

Az első tétel főtémája bevezetés, előkészítés nélkül indítja a művet. Hármas tagolású, rendkívül kifejező és zenei felépítését tekintve is igen gondosan kialakított téma, motivikus továbbfejlesztése Chopin jól megalapozott klasszikus képzettségét tükrözi. A téma első tagja az önkéntelen felkiáltás spontaneitásával hat: egyetlen szólam alágördülő mozdulata. További két ütemben súlyosabb negyedkották bonyolultabban hangszerelt akkordjai válaszolnak rá. Nyolcad szünet lélegzetvétele után hangzik fel a téma lezárása: teltfogású akkordmenet, amelyet a szenvedélyes tetőponton pontozott ritmika hegyez ki éles akcentussá.
A motivikus fejlesztés után felhangzó második téma oldottabb hangú, levegősen elosztott szólamokkal pihentetően enyhíti a kezdet feszültségét. Hosszabb átvezetés után következik a melléktéma, amely terjedelménél fogva valóságos önálló noktürnnek illik be. Álmatag szextolák hangzatfelbontásai fölött árad el csodálatos éneke, amelynek kiapadhatatlan dallambősége egy időre lelassítja a szonátaforma kibontakozását. A zárótéma lágy ringatása valóban lezárást, befejezést érzékeltet, motivikája azonban a főtéma legelső mozdulatát idézi fel, mintegy előkészítve a kidolgozást, amely magával az idézett képlettel indul. A visszatérés elejéről ezzel szemben elmarad a főtéma: talán ezért játszhat a befejezésnél ismét jelentős szerepet. A Scherzóban mindvégig egyetlen motívumból alakul ki a tétel láncszerűen folyamatos dallam-anyaga. A felső szólam szüntelen mozgósa közben a basszus támasztó harmóniái mindig azonos – súlytalan – ütemrészen hangzanak fel. A trió Schubertre emlékeztet, a B-dúr szonáta megfelelő helyére.
A Largo állítólag egy Hummel-szonáta mintájára keletkezett, ami elképzelhető, ha figyelembe vesszük Chopin nagyrabecsülését Hummel művei iránt. Ünnepélyes intrádával kezdődik a tétel, pontozott ritmikája barokk ouverture-stílust idéz. Ebből a ritmusképletből alakul ki a Largo áhítatos processzió jellegű tematikája, amely erősen olasz jellegű: Bellini vokális hagyományát eleveníti fel finoman ékesített dalolásával. A tétel háromtagú dalformában szerkesztett. Középső szakasza minden hatásról lemond, egyszerű. A dinamika mindvégig igen halk, a harmóniák alig mozdulnak, a hangzás puritán tisztaságát csak elvétve fűszerezi érzéki kromatika.
A zárótétel 6/8-os metrumban egyenletesen lüktető, izgalmas zenéjét várakozást keltőn előzi meg a monumentális akkordok „függönye”. Bár a tétel végtelennek tetsző egyenletes ritmikát ígér, a zeneszerző páratlan ritmikai leleményével lepi meg a hallgatót. Noha a felső szólam megtartja a mozgás eredeti képletét, a zene szövete azáltal válik mind sűrűbbé, bonyolultabbá, hogy a basszus metrikáját előbb 8/8-ra, majd 12/16-ra változtatja. Ez a tétel a mély regisztert fokozott mértékben kihasználó, sötét tónusával Delacroix ismert Chopin-portréját idézi fel előttünk. Formai felépítése a rondó és szonáta kombinációjából alakult ki.

Letöltés / Download
mp3 (197 KB/s)

Chopin: Desz-dúr Berceuse (Andante) op.57

(1843)
Maurizio Pollini (1991)

A Bölcsődal a variáció egyik legtöbb kötöttséggel szabályozott műfaját, az ún. chaconne vagy passacaglia típust eleveníti fel. A basso ostinato képlete egyetlen ütem, úgyszólván egyetlen kézmozdulat, amely a ringatás zsongító ritmusával, álomba nyugtató egyhangúsággal váltogatja a darab során az alaphangnemet (Desz-dúr) és annak dominánsát (Asz-dúr). Az együtemes ostinato képletnél terjedelmesebb a felső szólamban felhangzó dallam, ez a nemesen egyszerű, népdalszerű ének. A tóvábbiak során a dallam gazdagításával, a zenei szövet mind dúsabb megmunkálásával nyújtja a variáló lelemény bámulatra méltó példáját Chopin. Előbb csak a szólamok számát gyarapítja, majd a 6/8-os metrum egyenletes lejtését teszi bonyolultabbá. Az eleinte szinte vokális fogantatásúnak tűnő dallam egyre rafináltabb figurációkat ölt, egyre igényesebb technikai problémákat vet fel. Eközben azonban a dallam mindig tisztán kivehető, a dinamika sohasem lépi túl az álomba ringató ének hangerősségét. Legutoljára ismét eredeti alakjában hangzik fel a bölcsődal.

Letöltés / Download
mp3 (210 KB/s)

Chopin: 3 mazurka op. 56

(1843)
Jean-Marc Luisada (1991)

No. 1 H-dúr  Allegro non tanto
No. 2 C-dúr  Vivace
No. 3 c-moll  Moderato

Letöltés / Download
mp3 (196 KB/s)

Chopin: 2 noktürn Op.55

(1843)
Daniel Barenboim (1981)

No.1 f-moll Andante
No.2 Esz-dúr Lento sostenuto

Letöltés / Download
mp3 (188 KB/s)

Chopin: in E-dúr scherzo (Presto) op.54

(1842)
Maurizio Pollini (1990)

Formai felépítése a h-moll scherzóéval rokon: szonátaformájú főrész, Più lento közjáték cisz-mollban, briliáns skálamenetekkel hivalkodó kóda.

Chopin scherzói nem Mendelssohn tündérzenéinek folytatói, sokkal inkább Brahms mosolytalan temperamentumával rokon hangvételük. Schumann joggal kérdezte a darabokkal kapcsolatban: „…milyen mezt visel a komolyság, ha a tréfa sötét fátylakban jár?”

Letöltés / Download
mp3 (195 KB/s)

Chopin: Asz-dúr polonéz Op.53 (Maestoso)

(1842)
Martha Agrerich (1975)

Letöltés / Download
mp3 (220 KB/s)

Chopin: f-moll ballada (Andante con moto) op.52

(1842)
Krystian Zimerman (1988)
 Ez a darab bonyolult rondóformában szerkesztett. Elbeszélő hangú bevezetés hét üteme után csendül fel a könnyfátyolos főtéma, amelynek kibontakozása b-mollba vezet át. A sejtelmes pianisszimó oktávák felett felhangzó melléktéma (második téma) Gesz-dúr hangnemmel indul. A főtéma variált megismétlése után pasztorális hangulatú B-dúr záró (harmadik) téma következik. Kidolgozás jellegű szakaszhoz vezet, amely A-dúr kadenciával zárul. A visszatérő főtémát imitációk és dús ékesítések jellemzik. A zárótéma variált megjelenése után nagyszabású, fantáziaszerű kóda következik.

Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)

Chopin: Gesz-dúr impromptu (Tempo giusto) Op.51

(1842)
Stanislav Bunin (1987)


Háromtagú forma, 12/8-os ütemekben szélsebesen iramló triolák. A nyugodtabb középrész dallamát a basszus szólaltatja meg.

Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)

2011. szeptember 3., szombat

Chopin: 3 mazurka op.50

(1841-42)
Jean-Marc Luisada (1991)

No. 1 G-dúr  Vivace
No. 2 Asz-dúr  Allegretto
No. 3 cisz-moll  Moderato

Letöltés / Download
mp3 (197 KB/s)

Chopin: f-moll fantázia op.49

(1841)
Krystian Zimerman (1988)


Marcia. Grave - Lento sostenuto - Tempo primo - Allegro assai

A George Sand nohant-i kastélyában írt kompozíció formálásában példásan tömör, klasszikus arányaiban bámulatra méltó alkotás. Induló jellegű, nagylélegzetű előjátékának ritmikája és hangulata gyászindulóra utal. A darab további során ez a zenei anyag többé nem hangzik fel. Ez után szabályos szonátaforma bontakozik ki, egy fantáziaszerű átvezető szakasz nyomán. Főtéma és melléktéma nem ellentétes jellegűek – mint a klasszikus formánál –, hanem egymás logikus folytatói. Mindkettő igencsak alkalmas fantáziaszerű továbbfejlesztésre. Az akkordikus zárótéma feszesen ritmizált, szinte magyarosnak is tűnhető lépő-dallamból szerkesztett. A kidolgozásban Chopin új epizódot alkalmaz, amely a darab viharzó mozgalmasságát beszédes, szemlélődő dallamosságba oldja fel. E szakasz mind tempó, mind ütemnem, mind hangnem (H-dúr) tekintetében elkülönül a mű többi részétől.

Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)

Chopin: 2 noktürn Op.48

(1841)
Daniel Barenboim (1981)

No.1 c-moll Lento
No.2 fisz-moll Andantino

Letöltés / Download
mp3 (181 KB/s)

Chopin: Asz-dúr ballada (Allegretto) op.47

(1841)
Krystian Zimerman (1988)


Chopin ritkán írt programzenét: műveinek tartalmát a hangvétel meglehetősen egyértelműen meghatározza ugyan, de zenén kívüli támpontot nem nyújt kompozícióihoz. Kivétel az Asz-dúr ballada, amely Mickiewicz Undine című költeménye ihletésére készült. Szonátaexpozíció módjára mutat be három témát – ritmikai arcélük csaknem azonos –, a hangnem azonban az expozíció végén nem tér ki a szonátaforma megszokott menete szerint, hanem megmarad az alaptonalitásban. A kidolgozásban főként a második téma játszik szerepet, visszatérés helyett azonban egyenesen a kódába torkollik.

Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)

Chopin: A-dúr koncert allegro op.46

(1841)
Vladimir Ashkenazy (1981)

Letöltés / Download
mp3 (195 KB/s)

Chopin: cisz-moll prelűd (Sostenuto) Op.45

(1841)
Martha Argerich (1975)

Az 1841-ben komponált mű úgyszólván sohasem hangzik fel. Fantáziaszerűen kötetlen dolgozásmódja arra utal, hogy Chopin nem az op. 28 folytatásának szánta. A befejezést megelőző kadencia virtuóz kettősfogásaitól eltekintve a darab nem támaszt különösen magas technikai igényeket a játékossal szemben, ellénben megköveteli az improvizatív jelleg, az al fresco fantáziálás karakterének kidomborítását.

Letöltés / Download
mp3 (201 KB/s)

Chopin: fisz-moll polonéz Op.44

(1841)
Martha Argerich (1975)


Tempo di polacca - doppio movimento, tempo di Mazurka - Tempo I

Letöltés / Download
mp3 (218 KB/s)

Chopin: Asz-dúr tarantella op.43

(1841)
Anatol Ugorski (1999)

Letöltés / Download
mp3 (189 KB/s)

Chopin: Asz-dúr keringő op. 42

(1840)
Jean-Marc Luisada (1990)
 Letöltés / Download
mp3 (189 KB/s)

Chopin: 4 mazurka op. 41

(1839)
Jean-Marc Luisada (1991)


No. 1 e-moll  Andantino
No. 2 H-dúr  Animato
No. 3 Asz-dúr  Allegretto
No. 4 cisz-moll  Maestoso

Letöltés / Download
mp3 (198 KB/s)

2011. augusztus 28., vasárnap

Chopin: 2 polonéz Op.40


(1838-39)

Martha Argerich (1975)


No.1  A-dúr: Allegro con brio
No.2  c-moll: Allegro maestoso

Letöltés / Download
mp3 (228 KB/s)

Chopin: cisz-moll scherzo (Presto con fuoco) op.39


(1839)

Maurizio Pollini (1990)


Letöltés / Download
mp3 (216 KB/s)

Chopin: F-dúr ballada (Andantino) op.38


(1836-39)

Krystian Zimerman (1988)


A Schumann-nak ajánlott kompozíció kétféle anyagot dolgoz fel négy szakaszában, A-B-A-B formaszkéma keretében. Az egyik 6/8-ban ringató, akkordikus Andantino, Schubertre emlékeztető, hosszú ütemeken át kitartott hangok körül alig elmozduló harmóniákkal; a másik hatalmas erővel dübörgő Presto con fuoco. A rövid kóda az első téma visszaidézésével búcsúzik.

Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)

Chopin: 2 noktürn Op.37



Daniel Barenboim (1981)


No.1 g-moll Andante sostenuto
No.2 G-dúr Andantino

Letöltés / Download
mp3 (173 KB/s)

2011. augusztus 26., péntek

Chopin: Fisz-dúr impromptu (Andantino) Op.36

(1839)
Stanislav Bunin (1987)


Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)

Chopin: b-moll zongoraszonáta No.2 op.35

(1839)

Maurizio Pollini (1984)


1. Grave - Doppio movimento
2. Scherzo
3. Marche funèbre.  Lento - attacca
4. Finale. Presto

A második szonáta 1840-ben jelent meg. E műfaj belső struktúrája, önmaga adottságaiból származó drámaisága rendkívül szerencsésen harmonizál Chopin zeneszerző-alkatával, a klasszikus mestereken iskolázott formaértékével és a változékony érzelmek, hangulatok kifejezésére termett költői világával. Az első tétel – amelyet rövid Grave előjáték indít – témáinak megválasztásával és elrendezésével magától értődően alakítja ki a szonáta hagyományos formáját. Izgatott, el-elakadó lélegzetű főtéma, fenséges nyugalmú, korálszerű melléktéma és drámai sodrású zárótéma alkotja az expozíciót; a kidolgozási szakasz rövid, a főtéma hajszolt nyugtalanságát disszonanciák súrlódásaival tetézi. A Scherzo teltfogású hangzatainak határozott ritmikája hatalmas lendülettel és férfias energiával teljes. A trió fátyolos lírájú közjáték, egyszerű és bensőséges érzelmeivel ragad meg. A scherzo-szakasz végén a trió dallama mintegy emlékeztetőül újból felhangzik, s ilyen módon a tétel elhaló, a semmibe vesző pianissimóval búcsúzik. A harmadik tétel a közismert és önálló számként is gyakran előadott Gyászinduló. Érzelmi skálája a visszafojtott könnyektől az eget ostromló kiáltásig a fájdalom tömérdek megnyilatkozását járja be. A legszebb talán a kétszólamúvá egyszerűsített, halk középrész kevés szavú és mégis mérhetetlen bánatot kifejező dallama. A zárótétel barokk toccata-utánérzés. Előadói szempontból ez jelenti a legkényesebb feladatot: a két szólam mindvégig unisono, démoni lidérc-táncot jár a billentyűkön, sebesen-sejtelmesen, halkan, az utolsó akkord feloldó kirobbanásáig.

Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)

Chopin: 3 keringő op. 34

(1831-38)

Jean-Marc Luisada (1990)


No.1 Asz-dúr: Vivace
No.2 a-moll: Lento
No.3 F-dúr: Vivace

Chopin keringői nem nemzeti táncok, hanem – a szalonzene ürügyén – végsőkig stilizált jellemdarabok. Nem hasonlíthatók sem Schubert valcereihez, amelyek valóban táncoIásra valók, sem Weber progamzenei tánckölteményéhez. Chopin keringői elsősorban zongoradarabok, szabadon előadandó fantáziák és vallomások, széles rubátókkal, gyengéden kipergetett, kromatikusan ékesített dallamokkal, sejtelmesen változó harmóniákkal, nagyszabású, látványos kódákkal.

Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)

Chopin: 4 mazurka op. 33

(1837-38) 

Jean-Marc Luisada (1990)


No. 1 gisz-moll Mesto
No. 2 D-dúr  Vivace
No. 3 C-dúr  Semplice
No. 4 h-moll

Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)

Chopin: 2 noktürn Op.32

(1836-37)

Daniel Barenboim (1981)



No.1 H-dúr Andante sostenuto
No.2 Asz-dúr Lento

Letöltés / Download
mp3 (163 KB/s)

2011. augusztus 23., kedd

Chopin: b-moll scherzo op.31 - Presto

(1837)

Maurizio Pollini (1990)

A szonátaforma expozícióját és kidolgozási szakaszát terjedelmes és egészében megismételt A-dúr intermezzo köti össze. A b-moll párhuzamos dúr hangnemében (Desz) fejeződik be a kompozíció.

Letöltés / Download
mp3 (214 KB/s)

Chopin: 4 mazurka op.30

(1836-37)

Jean-Marc Luisada (1990)

No. 1 c-moll  Allegretto non tanto
No. 2 h-moll  Vivace
No. 3 Desz-dúr  Allegro non troppo
No. 4 cisz-moll  Allegretto

Letöltés / Download
mp3 (191 KB/s)

Chopin: Asz-dúr impromptu op.29

(1837)

Stanislav Bunin (1987)

Allegro assai quasi Presto

A háromszakaszos forma két szélső tagfának zenei anyaga motorikusan egyenletes triolás mozgásból kialakított: ebből képez harmóniafelbontásos kíséretet a basszus és sebesen villódzó melodikát a felső szólam. A középső szakasz nyugodtabb menetű románc.
Letöltés / Download
mp3 (190 KB/s)

Chopin: 24 prelűd op.28

(1836-39)

Martha Argerich (1975)


Az 1839-ben megjelent sorozat két különféle névre szóló ajánlással maradt ránk. Az egyik „címzett” J. Chr. Kessler (1800-1872), korának népszerű zongorapedagógusa és etűdszerzője a maga két tucat prelúdiumának ajánlásával viszonozta Chopin opusát. Kessler neve a Prelűdök német kiadásában szerepel, a francia és angol kiadás ellenben arról tanúskodik, hogy a zeneszerző „barátjának, Pleyelnek” ajánlotta prelűdjeit. Ennek a gesztusnak nyilvánvaló anyagi okai voltak: Camille Pleyel zongoragyáros ötszáz frank előleggel segítette ki Chopint, aki – megrendült egészségi állapota miatt – 1838-ban Mallorca szigetére ufazott George Sand és gyermekei társaságában.

Ezek a darabok széles körben ismertek; valóságos szószaporítás utalni arra, hogy nem a barokk előjáték-típus folytatói, hanem az etűd műfajához tartoznak. Bach hatalmas gyűjteményére legfeljebb hangnemeinek módszeres teljességével emlékeztet e sorozat, a hangnemek azonban nem kromatikus egymásutánban következnek, hanem a kvintkörön mennek végig oly módon, hogy egy-egy dúr hangnem után minden esetben párhuzamos moll hangneme szólal meg (C-dúr, a-moll, G-dúr, e-moll stb). A technikai feladat minden darabban más: ez a barokk prelúdium és a posztklasszikus etűd közös vonása. Chopin prelűdjeiben azonban a pedagógiai célkitűzés másodrendűvé válik a hangulatteremtés, a néhány jellemző vonással felvázolt enteriőr jelentősége mellett. Schumann szavaival: „…A Prelűdöket érdekesnek neveztem. Bevallom, másoknak képzeltem őket, nagyszabásúaknak, mint az etűdöket. De majdnem ellenkezőleg: vázlatok, etűd-kezdetek, vagy ha úgy tetszik: romok, egy-egy sastoll, mindez tarka és vad összevisszaságban… A füzetben sok beteg, lázas, riasztó darab is található; mindenki kedvére válogathat, csak a filiszter maradjon távol…”

1. C-dúr (Agitato). Mindvégig ugyanaz a mozgásforma, ugyanaz a ritmika, a 2/8-os metrum bonyolult felosztása. Az alapjában igen egyszerű dallam a középső szólamban bontakozik ki.

2. a-moll (Lento). Mindvégig lefojtott dinamikájú, rövid darab. Harmonikus basszus-támasz felett ideges, patetikus gesztusdallam miniatűr drámát beszél el.

3. G-dúr
(Vivace). Ez a darab szemléletesen mutat rá a Bach-prelúdiumok és a Chopin-etűdök közös vonására ostinato basszusképletével, amely a befejezésnél a két kéz unisonójában hangzik fel. A diszkantban felcsendülő dallam ismét hevesen gesztikuláló, szenvedélyesen kifejező.

4. e-moll (Largo). Az „új stílus” hírnöke: akkordikus kíséret felett daloló, nagylélegzetű, kromatikával és ékesítésekkel dúsított diszkant szólam.

5. D-dúr (Molto allegro). Tágfekvésekben ismétlődő, sűrű és egyöntetű tizenhatod-mozgás mindkét szólamban. Váratlan hangsúlyokból kicsendülő, szaggatott dallam.

6. h-moll (Assai lento). Dallam a basszusban, a jobb kéz pengető hangszert imitál.

7. A-dúr (Andantino). Az egyik legnépszerűbb Chopin-prelűd: rövid és egyszerű, bensőséges lírája Schubertet idézi.

8. fisz-moll (Molto agitato). Ritmikában, mozgásképben és hangzásban az első darab rokona, annak kibővített, nagyobb szabású továbbfejlesztése.

9. E-dúr (Largo). Mindvégig a mély regiszterben hangzó, ünnepélyes tónusú darab, nem lehetetlen, hogy gyászinduló-típus.

10. cisz-moll (Molto allegro). Az eddigiektől abban különbözik, hogy nem egy, hanem kétféle anyagból szerkesztett: az első etűdszerűen mozgékony, szextolás képlet, a második nyugodt, ritmizált „válasz”.

11. H-dúr (Vivace). Mendelssohnt idéző, poétikus 6/8-os zene, amelynek idillikus hangulatát a rendkívül gyors tempó élezi szinte démonikussá.

12. gisz-moll (Presto). Mintha az előző darab nyugtalansága fokozódnék lihegő száguldássá, szaggatott, olykor keményen felcsattanó motívumok békétlen kergetőzésévé. Az eddigi darabokhoz képest figyelemre méltó terjedelmű.

13. Fisz-dúr (Lento). Ez a kompozíció a noktürnök műfajával rokon: sztereotip harmóniafelbontások felett lágy és nemes dallam, beszédes deklamáció, rövid középrész megváltozott tempóval, majd visszatérés.

14. esz-moll (Allegro). Ez a kísérteties és szilaj unisono darab éppúgy idézhet fel barokk prelúdium-emlékeket, mint amilyen mértékben rokona a b-moll szonáta zárótételének.

15. Desz-dúr (Sostenuto). „Esőcsepp-prelűd” néven ismert és kedvelt.

16. b-moll (Presto con fuoco). A sorozat egyetlen darabjához sem hasonlítható – rendhagyó módon támaszt a játékossal szemben virtuóz követelményeket. Rövid bevezetés szenvedélyes akkordsora után indul a jobb kéz szemfényvesztő perpetuum mobile játéka, amelyet a basszus nem kevésbé vakmerő hangzat-ugrásai kísérnek.

17. Asz-dúr (Allegretto). Alapképlete: 6/8-ban lüktető harmóniák felett ívelő, érzelmes dallam. A darab helyenként Mendelssohnt idézi.

18. f-moll (Molto allegro). Az eddigi prelúdiumok tematikai és technikai következetességével szemben ez a darab csupa zabolátlan szeszély, csupa fékezetlen indulat: barokk előképe a toccaták improvizatív bevezetéseiben lelhető fel.

19. Esz-dúr (Vivace). Itt viszont a motorikus játék szüntelensége, a hangzatfelbontások levegős játékossága, a két kéz szimmetrikus mozgásának egyenletessége utal a barokk prelúdiumokra.

20. c-moll (Largo). Rövidségben és népszerűségben méltó párja az A-dúr darabnak.

21. B-dúr
(Cantabile). Ismét noktürn-típusú darab.

22. g-moll (Molto agitato). A szenvedélyes történés a basszus oktáváiban játszódik le, a jobb kéz riadt harmónia-kommentárjai alatt és közben.

23. F-dúr (Moderato). A hangnem pasztorális jellegének megfelelően lágy csilingelés, patakcsobogásra emlékeztető jobbkéz-figurációk, zsongó trillák, halk dinamika finoman árnyalt effektusai mintázzák ezt a darabot.

24. d-moll (Allegro appassionato). Nem lehet véletlen, hogy Chopin minden hangnemben írt egy prelúdiumot: Bachhoz hasonlóan ő is a különféle hangnem-étoszok bemutatására vállalkozott, és az egyes darabok kifejezését, hangulatát hangnemeiknek megfelelően érzékeltette. A sorozat befejező darabja a d-moll hagyományosan sötét szenvedélyét, baljós démoniságát interpretálja. A prelúdiumok sorában eddig nem tapasztalt szabadsággal alkalmaz improvizatív jellegű dallam-ékesítéseket, kadenciaszerű futamokat, befejezésül pedig nagyszabású, drámai tetőpontot jelentő kódát.

Letöltés / Download
mp3 (212 KB/s)

Chopin: 2 noktürn Op.27

(1835)

Daniel Barenboim (1981)

No.1 cisz-moll  Larghetto
No.2 Desz-dúr  Lento sostenuto 6/8

http://data.hu/get/2242676/CH27-Nokt.rar
mp3 (182 KB/s)

Chopin: 2 polonéz Op.26

(1834-35)

Martha Argerich (1975)

No.1 cisz-moll: Allegro appassionato
No.2 esz-moll: Maestoso

„Polonaise”": nőnemű végződéssel ellátott francia melléknév, amely lengyel táncot jelent. Ez a tánc 1574-ben, Anjou Henrik udvarában vált divatos, hazafias társastánccá, eredetileg lengyel nemesek és feleségeik ünnepélyes, méltóságteljes felvonulását kísérte. 3/4-es ütemében a második tag kap hangsúlyt, formája két- vagy háromszakaszos (triós). Szokás volt a polonéz zenéjére szöveget is írni. Chopin előtt Michael Kleophas Oginski herceg (1765-1833) komponált népszerű polonézeket.

Letöltés / Download
mp3 (210 KB/s)

Chopin: 12 etűd op.25

(1832-1836)

No.1 A-dúr: Allegro sostenuto
No.2 f-moll: Presto
No.3 F-dúr: Allegro
No.4 a-moll: Agitato
No.5 e-moll: Vivace
No.6 gisz-moll: Allegro
No.7 cisz-moll: Lento
No.8 Desz-dúr: Vivace
No.9 Gesz-dúr: Allegro assai
No.10 h-moll: Allegro con fuoco
No.11 a-moll: Lento - Allegro con brio
No.12 c-moll: Molto allegro, con fuoco

Az etűdök második sorozata 1837-ben jelent meg, D'Agoult grófnőnek szóló ajánlással.

Első darabja, a népszerű „hárfa-etűd” felbontott harmóniák lágy hullámzása, a két kéz egyenletes, tükörképszerűen egymással szembe irányuló mozgása csak néhány ütem tartamára módosul olyképpen, hogy a jobb kéz szextolái közben a bal kéz kvartolákat játszik.
A második darabban a jobb kéz szüntelen mozgása érdekes dallamvonalat ír le, sajátságos poliritmikában a bal kéz – ugyancsak mindvégig egyenletes – képletével. A két szólam ritmusának önálló arcélét a diszkant 12/8, illetve a basszus 6/4 mozgása eredményezi.
A játékos, virtuóz harmadik etűd dallama szökellő ostinato-képletből alakul ki.
A negyedik capriccio jellegű, szünetekkel meg-megszakított akkord játék.
Az ötödik hangzásképe változatosabb, a pontozott ritmikával kiélezett akkordokat a lassabb tempójú dúr-középrészben simább menetek váltják fel.
A gisz-moll etűd „terc-etűd'' néven közismert, lényegében az előző sorozat „kromatikus” etűdjének továbbfejlesztése.
A hetedik etűd bevezetéssel indul, a basszus szabadon ritmizált monológjával. Ezt a különös, deklamáló oldottságot a darab mindvégig megtartja, és a bal kéz dúsan gyöngyöző, virtuóz kadenciái még jobban kiemelik.
A nyolcadik darab mindkét kéz számára a szextmenetek gyakorlatát tartalmazza. A „pillangó” néven közismert Desz-dúr etűdben a bonyolult feladat megoldása a jobb kézre hárul.
A tizedik darab oktávák unisonójával foglalja keretbe az oldottabb szövetű Lento középrészt.
A méltán híres „vihar-etűd” lassú bevezetéssel induló, kirobbanó szenvedélyű darab, amelynek költői kifejezése magasan a technikai feladat fölé emelkedik.
A befejező, c-moll etűdben a két kéz párhuzamosan hullámzó hangzatfelbontásai az előző darabhoz hasonlóan mély és heves indulat hordozói.


Maurizio Pollini (1972)

Letöltés / Download
mp3 (205 KB/s)

Chopin: 4 mazurka op.24

(1834-35)

Jean-Marc Luisada (1990)

No. 1 g-moll  Lento
No. 2 C-dúr  Allegro non troppo
No. 3 Asz-dúr  Moderato
No. 4 b-moll  Moderato

Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)

Chopin: g-moll ballada op.23

(Largo - Moderato) (1831-35)

Krystian Zimerman (1988)

Nagyszabású, de nem terjengős szonátatétel, amelynek Moderato tempójú főrészét epikus hangú Largo unisono vezeti be. G-moll főtéma, Esz-dúr melléktéma és ugyanilyen hangnemű zárótéma alkotja az expozíciót; a kidolgozás a zárótémával indul a-mollban, és a melléktémával, A-dúrban folytatódik, majd új, inkább figuratív, mint tematikus anyag – etűdszerű, virtuóz pergőjáték – beléptetése után az Esz-dúrban felhangzó melléktéma jelzi a visszatérés kezdetét. Hatalmas, virtuóz kóda fejezi be a művet.

Letöltés / Download
mp3 (204 KB/s)

Chopin: Esz-dúr polonéz bevezetéssel zongorára és zenekarra op.22

(1830-36)
Krystian Zimerman - piano, Los Angeles Philharmonic Orchestra - Carlo Maria Giulini (1979)

1. Andante Spianato. Tranquillo.
2. Polonaise. Allegro molto / Meno mosso

Letöltés / Download
mp3 (199 KB/s)

Chopin: f-moll zongoraverseny No.2 f-moll Op.21

(1829-30)

Krystian Zimerman - piano, Los Angeles Philharmonic Orchestra - Carlo Maria Giulini (1979)



1 - Maestoso
2 - Larghetto
3 - Allegro Vivace

Mint már jeleztük, valójában ez a koncert Chopin első zongoraversenye; 1829-ben íródott. Első tétele a klasszikus szonátaforma felépítését követi. E forma tagolását a komponista a zenekari tuttira bízza: az expozíció elején bevezet, majd rövid összefoglalással előkészíti a kidolgozást; visszavezet a reprízhez, és kóda helyett befejezi a tételt. A szonátaforma dramaturgiája — az expozícióban a témák bemutatása, a kidolgozásban ezek fantáziaszerű továbbszövése, a reprízben visszaidézése — a zongoraszólóban játszódik le. A lassú tétel csöndes, szemlélődő hangulatát a középrészben izgatott recitativók segítségével fokozza drámaivá a zeneszerző, majd a visszatérő ábrándos dallammal újból feloldja a feszültséget. A tételt a zenekar rövid kommentárjai foglalják keretbe. A finálé elegáns és bővérű táncmuzsika, a lengyel nemzeti táncok látványos kavalkádja. Mindkét moll-hangnemű koncert végén dúr-hangnem deríti fel a befejezés hangulatát.


Letöltés / Download
mp3 (208 KB/s)

2011. augusztus 22., hétfő

Chopin: Scherzo No.1 h-moll (Presto con fuoco) op.20

(1831)

Maurizio Pollini (1990)

A szonátaformájú kompozíció hangulata – alaphangnemének megfelelően – borús, zord, békétlen. Csak az egynevű dúrhangnemet reprezentáló lassú lírai közjáték csillant meg simább felületeket, harmonikusabb színeket. A kóda – akárcsak Beethoven szonátáiban – nagyszabású és jelentős.

Letöltés / Download
mp3 (215 KB/s)

Chopin: Bolero C-dúr op.19

(1833)

Anatol Ugorski (1999)

Letöltés / Download
mp3 (187 KB/s)

Chopin: Grande Valse brillante (Vivo) Esz-dúr op.18

(1831)

Jean-Marc Luisada (1990)

Letöltés / Download
mp3 (189 KB/s)

Chopin: 4 mazurka op. 17

(1832-33)

Jean-Marc Luisada (1990)

No. 1 B-dúr  Vivo e risoluto
No. 2 e-moll  Lento ma non troppo
No. 3 Asz-dúr  Legato assai
No. 4 a-moll  Lento ma non troppo

Letöltés / Download
mp3 (197 KB/s)

Chopin: Esz-dúr rondó op.16

(1832)

Mihail Pletnyev (1996)

Introduzione. Andante - Rondo. Allegro vivace

Letöltés / Download
mp3 (183 KB/s)

Chopin: 3 noktürn Op.15

(1830-33)

Daniel Barenboim (1981)

1. F-dúr Andante cantabile 3/4
2. Fisz-dúr Larghetto 2/4
3. G-moll Lento 3/4

Letöltés / Download
mp3 (184 KB/s)

Chopin: F-dúr rondó à la Krakowiak op. 14

(1828)

Stefan Askenase - piano, Residentie Orkest Den Haag - Willem Van Otterloo (1959)

1. Introduction: Andantino quasi Allegretto
2. Rondeau: Allegro non troppo

Letöltés / Download
mp3 (205 KB/s)

Chopin: A-dúr fantázia lengyel dalokra op. 13

(1828)

Claudio Arrau - piano, London Philharmonic Orchestra - Eliahu Inbal (1972)

Fantaisie brillante, en la majeur, pour piano sur des airs nationaux polonais

1. Introduction: Largo non troppo
2. Air: "Juz miesiac zeszedl" (Andantino)
3. Thème de Charles Kurpinski: Allegretto
4. Presto con fuoco
5. Kujawiak: Vivace

Letöltés / Download
mp3 (208 KB/s)

Chopin: B-dúr variációk "Je vends des scapulaires" op.12

(1833)

Lilya Zilberstein (1999)

Variations, en si bémol majeur, pour piano sur des thèmes du rondo "Je vends des scapulaires" de l'opéra "Ludovic" de Harold et Halévy

1. Introduction: Allegro maestoso
2. Thème: Allegro moderato
3. Scherzo
4. Lento
5. Scherzo vivace

Letöltés / Download
mp3 (174 KB/s)

Chopin: e-moll zongoraverseny No.1 Op.11

(1830)

Krystian Zimerman - piano, Concertgebouworkest - Kyrill Kondrashin (1979)

1 - Allegro Maestoso
2 - Romance. Larghetto
3 - Rondo. Vivace

Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztő opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenyművet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerző.

A versenymű nagylélegzetű műformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisművészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis — nyilván a kor divatjának engedve — nagyobb terjedelmű alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetőségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendű szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsődlegesen zongorára fogalmazta, versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerző kényszerűségből transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenyműveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját előkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze.

Az első tételt bevezető tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetőségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias főtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerű átvezető dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyöző pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin — talán Mozart versenyműveire emlékezve? — a Románc címet adta. A zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gladkowska énekesnő iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megőrzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklő társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról.

Letöltés / Dovnload
mp3 (215 KB/s)

Chopin: 12 etűd op.10

(1829-1832)

Az első sorozat etűd 1830 előtt keletkezett; nyomtatásban 1833-ban jelent meg, Liszt Ferencnek szóló ajánlással. (Ebben az évben töltötte be Chopin huszonharmadik, Liszt pedig huszonkettedik esztendejét!) Noha az első darab C-dúr, az utolsó pedig c-moll hangnemű, az etűdök mégsem hangnemek szerint következnek egymás után, és hangnemeik kiválasztása nyilvánvalóan elsősorban a technikai feladat célszerű megoldásának szempontja szerint történt.
Az első etűd kizárólag a jobb kezet foglalkoztatja, tágfekvésű hangzatfelbontások egyenletes, gyorstempójú játékára képezi ki. Miután általában egy ütem egy hangzatnak felel meg, a dallami-harmóniai elmozdulás ütemenként történik.
A második, ún. „kromatikus” etűd kisszekundokban pergő játékát a jobb kéz negyedik és ötödik ujjának kell mindvégig megszólaltatnia, a bal kéz és a jobb kéz szabadon maradó ujjai a harmóniai támaszt szolgáltatják.
A harmadik etűd lírai darab, több szólamban „hangszerelt” lassú dal, amelynek megvesztegető poézisét élelmes feldolgozó iparosok ügyesen és sokszorosan kiaknázták. A darab középrésze – ebben eltér e műfaj átlagától – másfajta technikát és másfajta zenei anyagot alkalmaz, mint két szélső tagja.
A negyedik gyakorlat arányosan osztja meg a feladatot jobb és bal kéz között, de hasonló szerencsés arányérzékkel diszponál Chopin a kisambitusú és a tágfekvésű, valamint az akkordikus és az oktávjáték felett is ebben a darabban.
Az ötödik a hírhedt „feketebillentyűs” etűd, kötéltáncra emlékeztető, vérfagyasztó mutatvány, ugyanakkor – a hallgató számára – a magasban csilingelő hangzatfelbontások tűndöklő pompája.
Az esz-moll (6.) darab a kevés számú lassú zenék egyike. A dallamot mindvégig a felső, a töltőszólamot a középső, a harmóniai támaszt pedig a basszus szólama játssza.
A hetedik darab a tercek és szextek váltott játéka terén képezi ki a jobb kezet.
A nyolcadik szikrázóan virtuóz jobbkéz-gyakorlat, ezen a jellegén az a körülmény sem változtat, hogy középső és záró szakaszában a bal kéz párhuzamos vagy ellentett mozgással kettőzi a diszkont szólamát.
A kilencedik (f-moll) etűd igazi jellemdarab, viharos szenvedély drámája, amelyben a legnagyobb hatást, a legrafináltabb effektust a pianissimo dinamikával éri el a komponista.
A tizedik darab mindkét kezet egyforma intenzitással foglalkoztatja a tágfekvésű hangzatfelbontások megszólaltatásában.
A tizenegyedik darab arpeggio-tanulmány, tágfekvésű, felbontott hangzatok szólnak mindkét kézben, mindvégig egyöntetű ritmusban.
A tizenkettedik a sorozat második legnépszerűbb alkotása, Chopin saját nyilatkozata szerint 1831-ben írta, Varsó elestének hírét véve. A „forradalmi etűd” Beethoven hatásának nyomait mutatja: az Appassionata és az utolsó c-moll szonáta (utóbbiból az első tétel befejező ütemei) rokon vonásai könnyűszerrel felfedezhetők rajta. A sorozatban ez az egyetlen, kizárólag a bal kéz technikájának fejlesztését célzó tanulmány.


No.1  C-dúr: Allegro
No.2  a-moll: Allegro
No.3  E-dúr: Lento ma non troppo
No.4  cisz-moll: Presto
No.5  Gesz-dúr: Vivace
No.6  esz-moll: Andante
No.7  C-dúr: Vivace
No.8  F-dúr: Allegro
No.9  f-moll: Allegro, molto agitato
No.10 Asz-dúr: Vivace assai
No.11 Esz-dúr: Allegretto
No.12 c-moll: Allegro con fuoco

Maurizio Pollini (1972)

Letöltés / Download
mp3 (233 KB/s)


Vladimir Ashkenazy (1994)

Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)