A cseh nép régi dicsőségét és a cseh tájak szépségét idézi elénk Smetana hat részből álló, 1874-79 között írt Hazám (Má vlast) című szimfonikus ciklusában. Közöttük legnépszerűbb és legismertebb a Moldva (Vltava). Smetana fiatalkori szimfonikus művei ehhez a nagyszabású ciklushoz viszonyítva, melyet süketsége miatti kényszerű
visszavonultsága idején írt, inkább csak kísérletek voltak. Operáihoz hasonlóan most szimfonikus alkotásaiban is kialakítja a nemzeti művészet hanghordozását. A Hazám-ciklus programját, eszmemenetét V. Zelenynek Smetana jóváhagyásával készült magyarázataiból ismerhetjük meg.
Vyšehrad címet viseli a ciklus első része. A cseh történelem emlékei elevenednek meg a költő szemei előtt, amidőn a legendás Lumir dalnok lelkesítő szavára figyelve elvonul
előtte Vyšehrad várának dicsőséges múltja. A hatalmas erősség termei sikeres harcokból hazatérő
lovagok ünnepi dalait visszhangozzák. A mű második része vad tusákat jelenít meg, a harcokban leomlanak az ősi falak, elpusztul az élet, romhalmaz a büszke vár. A harmadik rész elégia: Lumir dalnok az elhagyott
vár romjainál megindultan emlékezik a régmúlt dicsőségről. A Vyšehrad a Moldva mellett kétségtelenül a ciklus legértékesebb része, formájában, kifejezésében egységes, bőven folyó leleményében megkapó hatású.
A ciklus második részének címe: Moldva (Vltava). Cseherdőben két patak csörgedezik, az egyik meleg és vidáman szökellő,
a másik hideg és nyugodt. A patakok játékos mozgását hárfán és hegedűn kísért két fuvola hangjával ábrázolja a költő. Az idillikus zenei festményt a továbbiak folyamán a klarinétok és a brácsák egészítik
ki, majd a teljes vonóskar veszi át a hullámok ringó mozgásának motívumát: a két patak egyesül, megszületett a Moldva folyó; témája most már végigvonul az egész kompozíción.
Ez a Moldva-téma hasonlít egy svéd népdalra, dallama nyilván svédországi tartózkodása
idejéből maradt meg Smetana emlékezetében. Erdei vadászat kürtjelei hangzanak fel a távolban, majd
egy faluhoz érkezik a Moldva, ahol éppen vidám menyegzői ünnepség folyik. A parasztlakodalomban széles jókedvvel szól a táncmuzsika, az üde egyszerűségében megkapó polkazene.
Felkel a hold, új tájak felé siet a folyó. A sejtelmes holdfényben nimfák lejtik
könnyed táncukat. Ismét változik a kép: a Szentjános-sziklák között vad örvényléssel zúg tova a Moldva, a szikláknak csapódó hullámok játékát a vonóskar szüntelenül áradó mozgása festi. Hatalmas fokozás
után nyugodt fenséggel szólal meg ismét a Moldva-téma, a megnövekedett folyó túljutva a sziklás-vadregényes tájon, síkságra lép és széles hömpölygéssel a cseh nemzeti jelkép, a Prága melletti Vyšehrad vára felé tart. A felkelő nap fényében érkezik a méltóságteljes folyam az annyi dicsőséget és
harcot látott vár falai alá.
A harmadik rész, a Šárka, mondai anyagot dolgoz fel. Šárka a cseh hajadonok vezére, aki szerelmi csalódottságában amazonjai élén harcba száll a férfiak ellen.
Ctirad lovag az erdőben egy fához kötözve találja Šárkát, megsajnálja, kioldja kötelékeiből, a táborába viszi. Megszereti és feleségül kéri. A menyegzői
vigasságon a lovagok az italtól mámoros álomba merülnek, a lesben álló, harcias női sereg rajtuk üt és lemészárolja a férfiakat.
A negyedik rész, a Cseh erdőkön és mezőkön (Z českých luhů a hájů), forró szívvel írt természeti festmény. Csehország természeti szépségei előtt hódol itt rajongó hazaszeretettel a zeneköltő. Idézzük a programot: „Boldogsággal telik meg a szív Csehország szépségei láttán. Messze terjednek gazdag mezei. Könynyű fuvallat száll át a rónákon, a távolban népünnep, az egész táj
visszhangzik a tánctól, a daltól.” A napsütéses nyári táj romantikusan hevülő, gazdag áradású ábrázolásába vidám, friss népi motívumok vegyülnek.
Az áradó napfény szikrázó özöne túlcsorduló életörömmel telíti a mű minden ütemét.
Az ötödik rész, a Tábor ismét történeti freskó. A huszita háborúk elevenednek meg a zene hangjaiban drámai
mozgalmassággal. Husz János nemcsak vallásújító, hanem nemzeti hős is. Máglyahalála után hívei Ziska vezetésével a Tábor hegyére vonultak. Innen indultak harcba Róma és a nemzeti elnyomás ellen. A husziták
a cseh nemzeti öntudat első harcosai, hazájuk szabadságáért éppúgy küzdöttek, mint a lelkiismereti szabadságért. Előkészítik a reformációt, mozgalmukban a népi erők törnek előre. Smetana a husziták küzdelmeit korálfantázia formájában ábrázolja. A husziták himnuszát („Ti vagytok az Isten katonái”) állítja a mű középpontjába, a változó részek ennek töredékei és variánsai
köré csoportosulnak.
A hatodik rész, a Blaník szerves folytatása a Tábornak. A Blaník-hegy a tábori szállásra néz, ahol a husziták első ízben gyűltek össze, majd ide vonultak vissza leveretésük után. Hőseik
sírjukban álmodnak nemzetük szabadságáról, sírjuk felett pásztorének hallik. Elsőnek a huszita himnusz hangzik fel, belőle alakul ki az első rész témája. A középrész komor hangulatú: a huszita hősök vértanúhalála
után elkövetkezett a gyászos elnyomás kora. De a befejező részben ismét bizakodóan hangzik fel a husziták dala. Indulóvá fejlődve fejezi ki végül is a korál ünnepélyes zengése a költőnek hitét népe szabad
és boldog jövőjében.
Cseh Filharmonikus Zenekar - Zdenek Mácal (2007. május 12.) [1, 3-6]
Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunk - Sir George Solti (1980) [2]
1 - Visegrád [Vyšehrad]
2 - Moldva [Vltava]
3 - Sárka [Šárka]
4 - Cseh erdőkön és mezőkön [Z českých luhů a hájů]
5 - Tábor
6 - Balník
Mp3 - 44100 Hz - vbr
