Bizet: Róma — zenekari szvit

Keletkezésének ideje: 1860—1868.

Először elhangzott: a Scherzo 1863. január 11-én, a szvit a Scherzo nélkül 1869. február 28-án, a teljes mű 1880-ban.

Az első tétel: „Vadászat az ostiai erdőben”. Bizet a tételt eredetileg variációk sorozatának szánta, később elállt tervétől és a főtémát megtartva, mellék- és zárótémával kiegészítve laza szövésű, szabálytalan szonátaformát hozott létre. A szonátát lassú bevezetés előzi meg, fenséges, méltóságteljes dallam. Először négy kürtön szólal meg, majd a teljes fúvóskaron:

A lassú bevezetés után következik a szonátaforma főtémája, izgatott, mozgalmas, agitato zene:

Miután a zeneszerző a hosszú témát teljes szépségében bemutatta, szinte átvezetés nélkül vezet el a klarinéton megszólaló gyengéd melléktémához:

A téma megismétlődik az első és a második hegedűkön, vonósokkal és hárfával kísérve és a gordonka és a klarinét mellékdallamával ellenpontozva.

Esz-dúrban szólal meg az erőteljes, patetikus zárótéma fagottokon, gordonkákon és nagybőgőkön, a hegedűk és a brácsák sűrű tremolóitól kísérve:

A feldolgozási rész nemcsak a szonátaforma három témáját fejleszti, alakítja, hanem megszólal benne a himnikus bevezetés felgyorsított változata is különböző hangnemekben, ölelkezve a szonáta három témájával.

A reexpozíció szabálytalan. A melléktéma nem tér vissza a tétel alaphangneméhez, a zárótéma elmarad, helyette a szerző a himnikus bevezetés kürtdallamát hozza vissza a vonósok fel- és lefelé szaladgáló szextoláitól kísérve. A zene fokozatosan megnyugszik, visszakanyarodik C-dúr felé, és a bevezetés méltóságteljes dallamával ér véget az első tétel.

A második tétel a sokat emlegetett Scherzo. A téma egy fugato keretében mutatkozik be, amelyet az elsőhegedűk kezdenek el:

A második hegedűk egy kvarttal mélyebben imitálják a témát, az elsőhegedűk ellenpontozzák. A következő belépés a brácsáké, az alaphangnemben, Asz-dúrban, majd a gordonkák és a nagybőgők lépnek be ismét egy kvarttal mélyebben. Az ellenpontozó szólamok felrakása rendkívül igényes és leleményes. A Scherzo második témája gyengéd, poétikus, szolisztikus szerepe van benne a hárfának. A Trio első szakasza Desz-dúrban hangzik fel az első- és második hegedűkön, amelyeknek szólamát a mélyhangú fúvóshangszerek sötét színű akkordjai támasztják alá és mindezt körülírja a brácsák mozgalmas szólama. A Trio második szakasza az első továbbfejlesztése, először fafúvósokon, majd a vonóskaron. A visszatérés a klasszikus Scherzo követelményeinek mindenben megfelel.

Szabályos A—B—A képletű dalforma a harmadik tétel: „Körmenet”. Az első szakaszt kitölti a szélesen áradó, szinte végtelen dallam, amelyet az első hegedűk intonálnak és a többi vonóshangszer kísér:

A B szakaszhoz a fafúvósok vezetnek át. Az új téma fuvolán, angolkürtön és fagotton szólal meg, hárfa és pizzicato mélyvonósok kíséretével:

A dallam kibontakozik a teljes zenekaron, majd visszakanyarodik az A szakaszhoz, amelynek melódiáját először az első kürt, majd a fafúvósok játsszák, és hangjukat gyengéden ölelik körül a hegedűk figurációi. A poétikus tétel rövid Codával zárul.

Az utolsó tétel: „Karnevál Rómában” — ha sejteti is egy összetett dalforma körvonalait — szabad, meglehetősen széteső fantázia. Négy önálló elemet különíthetünk el benne. Elsőként az első oboa, majd a többi fafúvó saltarello dallamát halljuk vonós pizzicato és hárfa kísérettel:

Ezt egy schubertes, hajlékonyan gyengéd dallam követi az első és második hegedűk tercpárhuzamával, a hárfa és a fafúvók virtuóz kíséretével, a gordonkák pedálhangjaival alátámasztva:

Néhány ütemnyi vonós scherzando a tétel harmadik témája. A negyedik méltóságteljes és erőteljes vonósdallam, amelynek egy fafúvós változatát is bemutatja a szerző. A fafúvókat a hegedűk triolás menetei kísérik. Újra felbukkan a második (vonós tercmenetes) dallam, ezt egy, a harmadik tételből vett témából képzett lendületes Coda követi és rekeszti be a Róma szimfonikus szvitet.

A Róma egyenetlen értékű alkotás, és bár szerzőjének legkedveltebb művei közé tartozik, korántsem hibátlan. Kitűnő és költői a lassú tétel és lendületes, virtuóz a Scherzo. Az első és az utolsó tétel formailag széteső, tartalmában nem sokat mondó. Talán éppen ezért a mű igen ritkán hallható. Gustav Mahler nagyon szerette és gyakran vezényelte. Hanslick, a rettegett kritikus nagyon látványos, jól hangzó, szellemesen hangszerelt műnek tartotta. Hans von Bülow egyetlen szóval fejezte ki nemtetszését: „Schweinerei! ” Nietzsche szerint a Róma naiv muzsika, de a szerző egyik legjobb alkotása.

 

Partitura

Royal Philharmonic Orchestra - Enrique Batiz

01  -  Andante tranquillo - allegro agitato
02  -  Allegretto vivace
03  -  Andante molto
04  -  Allegro vivacissimo 

Mp3 - 44100 Hz,vbr ~219 kbps 

 

Letöltés / Download   vagy   itt

Bizet: C-dúr szimfónia (Symphonie en Ut)

Keletkezésének ideje: 1855.

Először elhangzott: 1935. február 26., Bázel.

A szimfónia első tétele szabályos szonáta-formában készült. Az expozíció a hagyományos három szakaszból áll: főtémából, mellék- és zárótémából. A tétel középső része a feldolgozási rész, ezután következik a reexpozíció, az expozíció visszatérése, amikor is a témák a tétel alaphangnemében, jelen esetben C-dúrban szólalnak meg.

Az első tétel főtémája tulajdonképpen egy C-dúr akkord felbontására épül:

Ebből az első 4 taktust a teljes zenekar intonálja, a másodikat a vonóskar, majd belépnek a fafúvósok és a kürtök. A főtéma ezután G-dúr felé halad. 16 taktuson át a vonósok tercmeneteivel párhuzamosan, a rézfúvók és az üstdobok szaggatott hangjait halljuk, majd többször megismételve, más és más hangnemekben visszatér a pregnáns főtéma.

A melléktémához vezető ütemekben staccato fafúvós kettőshangzatokat hallunk, a klarinétok és a kürtök tartott, ún. pedálhangjaival, míg a téma a hegedűkön, pizzicato szólal meg:

A lágy, espressivo melléktéma először az első oboán szólal meg vonós-zenekari kísérettel, majd átveszik az összes fafúvók. A vonóskíséret kürtökkel erősödik:

Akárcsak a melléktéma, az expozíció zárótémája is G-dúr-ban szólal meg, és a főtémához hasonlóan akkord-felbontásokból áll. A zárótémát a teljes zenekar játssza:

Ezzel véget ér az expozíció és következik a témák feldolgozása. Először a főtémát halljuk E-dúrban, majd A-dúrban, utána egy nyolctaktusos lírai kürtszólót, amely átvezet a melléktéma D-dúr változatához.

A zenekar erőteljes basszus menetei vezetnek el a reexpozícióhoz, amelyben a klasszikus szimfóniaforma szabályait követve mindhárom témát a tétel alaphangnemében, C-dúr-ban halljuk viszont.

A szimfónia második tétele Adagio 9/8-ban, egyszerű dalforma A—B—A képlettel, csak a B szakasz hosszabb az A-nál, és két részre tagolódik. A főtémát nyolcütemes bevezetés készíti elő. Vonósok és kürtök sötét, komor akkordjai felett a fafúvósok sóhajtásszerű, panaszos hangjait halljuk, majd oboán szólal meg a lamentáló, kissé keleties ízű főtéma:

Ezután a főtéma rövidített változatát halljuk klarinétokon és fagottokon, tercmenetben. A tétel B szakaszának első dallama édeskés, Gounod hatását tükrözi. Az első és a második hegedűkön szólal meg a dallam, amelyet a mélyvonósok pengetett akkordjai és a fúvósok fekvő harmóniái kísérnek. Ezt a dallamot tizenhatod figurációk követik, amelyek felett a tétel bevezetésének fafúvós sóhajait fejleszti tovább Bizet. A B szakaszt rövid fugato zárja le és ez egyben átvezet a főtéma (A szakasz) visszatéréséhez. Ellentétben az első tétel klasszikus tartásával és intonációjával, a második tétel egzotikus lírája sokat sejtet Bizet eljövendő hangzásvilágából.

A harmadik tétel szabályos Scherzo a bécsi mesterek hagyományos modorában. Nem különösebben eredeti muzsika, csak színes modulációi vallanak élénk képzelőerőről.

Főtémája:

A második szakasz felbontott hármashangzataiból képezett dallam a zenekar basszushangszerein szólal meg, majd a fúvósok tartott hangjai felett több hangnemen átviharzanak a vonósok, és egy éneklő dallamnál kötnek ki. A Scherzo Trio-jában a szerző nem hoz új témát, a tétel főtémáját szólaltatja meg C-dúrban, dudahatást keltő kvintakkordok felett.

A C-dúr szimfónia negyedik, zárótétele ismét szonátaforma. A főtéma két részből áll. Az első rész „perpetuum mobile”, vonós tizenhatod-menetek füzére:

A főtéma második fele schumanni ihletésű induló. Ennek találékony fejlesztésén keresztüljutunk el a G-dúrban megszólaló, mozarti derűt sugárzó melléktémához:

A melléktémát először a vonósok intonálják, majd a téma megismétlődik fafúvós színekkel gazdagodva. 8 taktus vezet a mozgékony zárótémához:

A feldolgozási részben főleg a melléktéma fejlődése méltó figyelemre. A főtéma és a melléktéma ellenpontozva, ölelkezve is megszólal, és az örökmozgó tizenhatodjai színesen festik alá a változó, fejlődő témákat.

A témák visszatérése a klasszikus rend törvényeinek megfelelően történik a tétel alaphangnemében, C-dúrban.

A fiatalos bájt, frisseséget árasztó kerek kis alkotást sajnálatosan ritkán hallani.

 

Partitura

A szimfónia zenéjére George Balanchine koreográfiájával, Kristálypalota címmel balett készült, amelyet 1947-ben mutattak be Párizsban.

Royal Philharmonic Orchestra - Enrique Batiz

01  -  Allegro vivo
02  -  Adagio
03  -  Scherzo, allegro vivace
04  -  Allegro vivace

Mp3 - 44100 Hz, vbr ~ 226 kbps

 

Letöltés / Download   vagy   itt