Kim Barbier - zongora (Conservatoire de Paris)
A pavane eredetileg népi tánc; neve Páduára utal („padovana”). Lassú, ünnepélyes menetét rendszerint gyorsabb lüktetésű galiarde (gagliarda) egészítette ki. A francia és olasz hangszeres zene hajnalán sűrűn fordulnak elő olyan tánc-sorozatok, amelyeknek füzérében a pavane is szerepel.
1899-ben komponálta és Polignac hercegnőnek ajánlotta Ravel ezt a művét, amely utóbb igen népszerű lett és többféle átiratban is forgalomba került. Népszerűségét éppúgy köszönheti könnyen játszható, egyszerű technikájának, mint annak a nemes és gyengéd mélabúnak, amely muzsikáját áthatja. Az elhunyt infánsnő alakjának szelid bája ragyogja be ezt a darabot, még akkor is, ha szerzője utóbb bevallotta, hogy a címet a csábító alliterációk (Pavane pour une infante défunte) sugallták. Ravel egyébként sok évvel később így írt e művéről a Société Independante de Musique Bulletin-jében: „… Ekkora távolságból már nem ismerem fel jó tulajdonságait. De ó, a hibáit nagyon is jól látom: Chabrier túlságosan feltűnő hatását és a szegényes formálást. Úgy vélem, a kitűnő előadás nagymértékben hozzásegítette a sikerhez ezt a tökéletlen és ártalmatlan darabot.” (1912. feb.)
mp3 (vbr) hangfelvétel TV-ből
Letöltés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése