Maurizio Pollini (1984)
1. Allegro maestoso
2. Scherzo. Molto vivace
3. Largo
4. Finale: Presto, ma non tanto
Az első tétel főtémája bevezetés, előkészítés nélkül indítja a művet. Hármas tagolású, rendkívül kifejező és zenei felépítését tekintve is igen gondosan kialakított téma, motivikus továbbfejlesztése Chopin jól megalapozott klasszikus képzettségét tükrözi. A téma első tagja az önkéntelen felkiáltás spontaneitásával hat: egyetlen szólam alágördülő mozdulata. További két ütemben súlyosabb negyedkották bonyolultabban hangszerelt akkordjai válaszolnak rá. Nyolcad szünet lélegzetvétele után hangzik fel a téma lezárása: teltfogású akkordmenet, amelyet a szenvedélyes tetőponton pontozott ritmika hegyez ki éles akcentussá.
A motivikus fejlesztés után felhangzó második téma oldottabb hangú, levegősen elosztott szólamokkal pihentetően enyhíti a kezdet feszültségét. Hosszabb átvezetés után következik a melléktéma, amely terjedelménél fogva valóságos önálló noktürnnek illik be. Álmatag szextolák hangzatfelbontásai fölött árad el csodálatos éneke, amelynek kiapadhatatlan dallambősége egy időre lelassítja a szonátaforma kibontakozását. A zárótéma lágy ringatása valóban lezárást, befejezést érzékeltet, motivikája azonban a főtéma legelső mozdulatát idézi fel, mintegy előkészítve a kidolgozást, amely magával az idézett képlettel indul. A visszatérés elejéről ezzel szemben elmarad a főtéma: talán ezért játszhat a befejezésnél ismét jelentős szerepet. A Scherzóban mindvégig egyetlen motívumból alakul ki a tétel láncszerűen folyamatos dallam-anyaga. A felső szólam szüntelen mozgósa közben a basszus támasztó harmóniái mindig azonos – súlytalan – ütemrészen hangzanak fel. A trió Schubertre emlékeztet, a B-dúr szonáta megfelelő helyére.
A Largo állítólag egy Hummel-szonáta mintájára keletkezett, ami elképzelhető, ha figyelembe vesszük Chopin nagyrabecsülését Hummel művei iránt. Ünnepélyes intrádával kezdődik a tétel, pontozott ritmikája barokk ouverture-stílust idéz. Ebből a ritmusképletből alakul ki a Largo áhítatos processzió jellegű tematikája, amely erősen olasz jellegű: Bellini vokális hagyományát eleveníti fel finoman ékesített dalolásával. A tétel háromtagú dalformában szerkesztett. Középső szakasza minden hatásról lemond, egyszerű. A dinamika mindvégig igen halk, a harmóniák alig mozdulnak, a hangzás puritán tisztaságát csak elvétve fűszerezi érzéki kromatika.
A zárótétel 6/8-os metrumban egyenletesen lüktető, izgalmas zenéjét várakozást keltőn előzi meg a monumentális akkordok „függönye”. Bár a tétel végtelennek tetsző egyenletes ritmikát ígér, a zeneszerző páratlan ritmikai leleményével lepi meg a hallgatót. Noha a felső szólam megtartja a mozgás eredeti képletét, a zene szövete azáltal válik mind sűrűbbé, bonyolultabbá, hogy a basszus metrikáját előbb 8/8-ra, majd 12/16-ra változtatja. Ez a tétel a mély regisztert fokozott mértékben kihasználó, sötét tónusával Delacroix ismert Chopin-portréját idézi fel előttünk. Formai felépítése a rondó és szonáta kombinációjából alakult ki.
Letöltés / Download
mp3 (197 KB/s)
