Maurizio Pollini (1991)
A Gondoladal szituációja – akárcsak a Bölcsődalé – eleve adott, sőt a velencei miliő még erőteljesebben határozza meg hangulatvilágát. Chopin állítólag azt mondta erről a művéről, hogy nem kíván számára két embernél nagyobb számú hallgatóságot. A Gondoladal tematikája a csobbanó víz mozgását érzékelteti. Gyakoriak a terc- és szextmenetek. Ám mindazt, ami témaalkotás és ritmika terén korlátozza, bőségesen ellensúlyozza a harmóniavilág villódzó változékonyságával.
Váratlan hangnemi kitérések, merész alterációk szeszélyes sora kelti a hallgatóban a lebegés, a hullámzó mozgás, a lagúnák vizének nyugtalanító varázslata érzését. Az idillikus ringatózásból váratlan szenvedéllyel csap fel a nagy erejű visszatérés szinte orkesztrálisan dús hangszerelése, teltfogású hangzatainak és felkorbácsolt oktáváinak vad pátosza. E szenvedély feszíti szét a visszatérésben és a kódában a mű zsánerkép jellegének diszkrét kereteit. A visszatérés virtuóz kadenciái nem emlékeztetnek már emberi énekre, bonyolult instrumentális gondolkodásra vallanak. A kompozíció, ami Velence lagúnáin kezdődött, a zongora billentyűsorán fejeződik be.
Letöltés/Download
mp3 (220 KB/s)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése