Keletkezésének ideje: 1860—1868.
Először elhangzott: a Scherzo 1863. január 11-én, a szvit a Scherzo nélkül 1869. február 28-án, a teljes mű 1880-ban.
Az első tétel: „Vadászat az ostiai erdőben”. Bizet a tételt eredetileg variációk sorozatának szánta,
később elállt tervétől és a főtémát megtartva, mellék- és zárótémával kiegészítve laza szövésű, szabálytalan szonátaformát hozott létre. A szonátát lassú bevezetés előzi meg, fenséges, méltóságteljes
dallam. Először négy kürtön szólal meg, majd a teljes fúvóskaron:
A lassú bevezetés után következik a szonátaforma főtémája, izgatott, mozgalmas, agitato zene:
Miután a zeneszerző a hosszú témát teljes szépségében bemutatta, szinte átvezetés nélkül
vezet el a klarinéton megszólaló gyengéd melléktémához:
A téma megismétlődik az első és a második hegedűkön, vonósokkal és hárfával kísérve és
a gordonka és a klarinét mellékdallamával ellenpontozva.
Esz-dúrban szólal meg az erőteljes, patetikus zárótéma fagottokon, gordonkákon és nagybőgőkön, a hegedűk és a brácsák sűrű tremolóitól
kísérve:
A feldolgozási rész nemcsak a szonátaforma három témáját fejleszti, alakítja, hanem megszólal
benne a himnikus bevezetés felgyorsított változata is különböző hangnemekben, ölelkezve a szonáta három témájával.
A reexpozíció szabálytalan. A melléktéma nem tér vissza a tétel alaphangneméhez, a zárótéma
elmarad, helyette a szerző a himnikus bevezetés kürtdallamát hozza vissza a vonósok fel- és lefelé szaladgáló szextoláitól kísérve. A zene fokozatosan megnyugszik, visszakanyarodik C-dúr felé, és a bevezetés
méltóságteljes dallamával ér véget az első tétel.
A második tétel a sokat emlegetett Scherzo. A téma egy fugato keretében mutatkozik be, amelyet az elsőhegedűk kezdenek el:
A második hegedűk egy kvarttal mélyebben imitálják a témát, az elsőhegedűk ellenpontozzák.
A következő belépés a brácsáké, az alaphangnemben, Asz-dúrban, majd a gordonkák és a nagybőgők lépnek be ismét egy kvarttal mélyebben. Az ellenpontozó szólamok felrakása rendkívül igényes és leleményes.
A Scherzo második témája gyengéd, poétikus, szolisztikus szerepe van benne
a hárfának. A Trio első szakasza Desz-dúrban hangzik fel az első- és második hegedűkön, amelyeknek szólamát
a mélyhangú fúvóshangszerek sötét színű akkordjai támasztják alá és mindezt körülírja a brácsák mozgalmas szólama. A Trio második szakasza az első továbbfejlesztése, először fafúvósokon, majd a vonóskaron.
A visszatérés a klasszikus Scherzo követelményeinek mindenben megfelel.
Szabályos A—B—A képletű dalforma a harmadik tétel: „Körmenet”. Az első szakaszt kitölti a szélesen áradó, szinte végtelen dallam, amelyet
az első hegedűk intonálnak és a többi vonóshangszer kísér:
A B szakaszhoz a fafúvósok vezetnek át. Az új téma fuvolán, angolkürtön és fagotton szólal
meg, hárfa és pizzicato mélyvonósok kíséretével:
A dallam kibontakozik a teljes zenekaron, majd visszakanyarodik az A szakaszhoz, amelynek melódiáját
először az első kürt, majd a fafúvósok játsszák, és hangjukat gyengéden ölelik körül a hegedűk figurációi. A poétikus tétel rövid Codával zárul.
Az utolsó tétel: „Karnevál Rómában” — ha sejteti is egy összetett dalforma körvonalait — szabad,
meglehetősen széteső fantázia. Négy önálló elemet különíthetünk el benne. Elsőként az első oboa, majd a többi fafúvó saltarello dallamát halljuk vonós pizzicato és hárfa kísérettel:
Ezt egy schubertes, hajlékonyan gyengéd dallam követi az első és második hegedűk tercpárhuzamával,
a hárfa és a fafúvók virtuóz kíséretével, a gordonkák pedálhangjaival alátámasztva:
Néhány ütemnyi vonós scherzando a tétel harmadik témája. A negyedik méltóságteljes és erőteljes
vonósdallam, amelynek egy fafúvós változatát is bemutatja a szerző. A fafúvókat a hegedűk triolás menetei kísérik. Újra felbukkan a második (vonós tercmenetes) dallam, ezt egy, a harmadik tételből vett témából
képzett lendületes Coda követi és rekeszti be a Róma szimfonikus szvitet.
A Róma egyenetlen értékű alkotás, és bár szerzőjének legkedveltebb művei közé tartozik,
korántsem hibátlan. Kitűnő és költői a lassú tétel és lendületes, virtuóz a Scherzo. Az első és az utolsó tétel formailag széteső, tartalmában nem sokat mondó. Talán éppen ezért a mű igen ritkán hallható.
Gustav Mahler nagyon szerette és gyakran vezényelte. Hanslick, a rettegett kritikus nagyon látványos, jól hangzó, szellemesen hangszerelt műnek
tartotta. Hans von Bülow egyetlen szóval fejezte ki nemtetszését: „Schweinerei! ” Nietzsche szerint a Róma naiv muzsika, de a szerző egyik legjobb alkotása.
Royal Philharmonic Orchestra - Enrique Batiz
01 - Andante tranquillo - allegro agitato
02 - Allegretto vivace
03 - Andante molto
04 - Allegro vivacissimo
Mp3 - 44100 Hz,vbr ~219 kbps
Letöltés / Download vagy itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése