A Három zenei vázlat 1866-ban keletkezett, és még ugyanabban az évben megjelent az Heugel kiadónál. A harmónium divatos hangszer voltak koriban, de igen sovány volt az irodalma. Ami volt, az is jobbára átirat. Az
Heugel megrendelésére készült darabokat Bizet úgy komponálta meg, hogy azok zongorán is előadhatók legyenek.
A három vázlat közül az első kettő határozottan eredetibb a Rajnai daloknál. Az első darab egy Török rondó (RondeTurque) passacaglia-basszustémával indul a jobbkéz tartott e hangja alatt, de aztán Bizet elveti a remek kontrapunktikus lehetőséget, az e hang keleties ékítményekben folytatódik,majd beletorkoll egy kürtkvintes, szimpla kis témába, amely azonban dúrba áttéve rokon a Carmen Habanerájának „Cigánylány, úgy szeress..." szövegű részével (és mindez 8—9 évvel az Habanera keletkezése előtt):
Az A-dúr középrész előrejelzés Az arles-i lány Carillonja felé, majd visszatér a moll-téma, lecsendesül, és a passacaglia-basszusokkal véget ér a tétel.
Sérénade a második tétel. Két taktuson át Desz-dúr akkordokat hallunk, ezek vezetik be az Andantino témáját. Pásztori dallam ez Debussy-ig előremutató harmóniai fordulatokkal
mint a példánk második ütemében előforduló tredecim akkordfelbontás:
A Sérénade középrésze A-dúr, a ritmus a keringő és a menüett közt lebeg, egy igen hosszú a orgonapont felett éneklő dallamot hallunk 3/4-ben, míg a kíséret 9/8-nak megfelelő triolákból áll, amelyeknek első hangja két tizenhatod. Ez a jobbkéz duoláival izgalmas poliritmikus játékban egyesül. Ez a szerkezet uralja a Desz-dúr dallam visszatérését is.
A Caprice címet viselő harmadik darab sietséggel összetákolt szalonzene, meg sem közelíti az előző tételek színvonalát.
Julia Severus játszik (2009. június, Piano School, Berlin)
Letöltés / Download vagy itt
Forrás: Németh Amadé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése