Ravel: A gyöngytyúk (Le pintade)

Maurice Ravel: Történetek a természet világából (Histoires naturelles) Op.50. No.5., 1906

Jules Renard (1864 - 1910): "Le pintade" (Histoires naturelles, 1894)

C'est la bossue de ma cour.
Elle ne rêve que plaies à cause de sa bosse.
Les poules ne lui disent rien :
Brusquement, elle se précipite et les harcèle.
Puis elle baisse sa tête, penche le corps,
et, de toute la vitesse de ses pattes maigres,
elle court frapper, de son bec dur,
juste au centre de la roue d'une dinde.
Cette poseuse l'agaçait.
Ainsi, la tête bleuie, ses barbillons à vif,
cocardière, elle rage du matin au soir.
Elle se bat sans motif,
peut-être parce qu'elle s'imagine
toujours qu'on se moque de sa taille,
de son crâne chauve et de sa queue basse.
Et elle ne cesse de jeter un cri discordant
qui perce l'aire comme un pointe.
Parfois elle quitte la cour et disparaît.
Elle laisse aux volailles pacifiques
un moment de répit.
Mais elle revient plus turbulente et plus criarde.
Et, frénétique, elle se vautre par terre.
Qu'a-t'elle donc?
La sournoise fait une farce.
Elle est allée pondre son oeuf à la campagne.
Je peux le chercher si ça m'amuse.
Et elle se roule dans la poussière comme une bossue. 

A gyöngytyúk

Ő az udvar púposa.
Mindig csak sebekről álmodik a púpja miatt.
A tyúkok nem mondanak neki semmit:
hirtelen mégis megtámadja és szétzavarja őket.
Aztán lehajtja a fejét, teste előredől,
s ahogy csak sovány lábai bírják,
teljes sebességgel rohanni kezd,
hogy kemény csőrét egy pulyka kerek oldalának közepébe vágja.
Ingerelte őt ez a nagyképű.
Elkékült fejjel, felborzolt tollal
így dühöng harciasan, reggeltől estig.
Verekszik minden ok nélkül,
talán azért, mert folyton azt képzeli,
hogy gúnyt űznek belőle az alakja,
a kopasz feje és alacsonyan ülő farka miatt.
Minduntalan artikulátlan kiáltásokat hallat,
melyek kés módjára hasogatják a levegőt.
Időnként elhagyja az udvart és eltűnik.
Pillanatnyi nyugalmat engedélyez
a békés szárnyasoknak.
De amikor visszajön, még duhajabb és hangosabb
s őrjöngve veti magát a földre.
Mi ütött belé? Tréfát űz velünk az alattomos.
Azért távozott el, hogy megtojja a tojását a környéken.
Ha kedvem tartja, megkereshetem.
S úgy hentereg a porban, mint egy púpos asszony.

Hárs Ernő fordítása