Maurizio Pollini (1990)
A szonátaformájú kompozíció hangulata – alaphangnemének megfelelően – borús, zord, békétlen. Csak az egynevű dúrhangnemet reprezentáló lassú lírai közjáték csillant meg simább felületeket, harmonikusabb színeket. A kóda – akárcsak Beethoven szonátáiban – nagyszabású és jelentős.
Letöltés / Download
mp3 (215 KB/s)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése