Az első sorozat etűd 1830 előtt keletkezett; nyomtatásban 1833-ban jelent meg, Liszt Ferencnek szóló ajánlással. (Ebben az évben töltötte be Chopin huszonharmadik, Liszt pedig huszonkettedik esztendejét!) Noha az első darab C-dúr, az utolsó pedig c-moll hangnemű, az etűdök mégsem hangnemek szerint következnek egymás után, és hangnemeik kiválasztása nyilvánvalóan elsősorban a technikai feladat célszerű megoldásának szempontja szerint történt.
Az első etűd kizárólag a jobb kezet foglalkoztatja, tágfekvésű hangzatfelbontások egyenletes, gyorstempójú játékára képezi ki. Miután általában egy ütem egy hangzatnak felel meg, a dallami-harmóniai elmozdulás ütemenként történik.
A második, ún. „kromatikus” etűd kisszekundokban pergő játékát a jobb kéz negyedik és ötödik ujjának kell mindvégig megszólaltatnia, a bal kéz és a jobb kéz szabadon maradó ujjai a harmóniai támaszt szolgáltatják.
A harmadik etűd lírai darab, több szólamban „hangszerelt” lassú dal, amelynek megvesztegető poézisét élelmes feldolgozó iparosok ügyesen és sokszorosan kiaknázták. A darab középrésze – ebben eltér e műfaj átlagától – másfajta technikát és másfajta zenei anyagot alkalmaz, mint két szélső tagja.
A negyedik gyakorlat arányosan osztja meg a feladatot jobb és bal kéz között, de hasonló szerencsés arányérzékkel diszponál Chopin a kisambitusú és a tágfekvésű, valamint az akkordikus és az oktávjáték felett is ebben a darabban.
Az ötödik a hírhedt „feketebillentyűs” etűd, kötéltáncra emlékeztető, vérfagyasztó mutatvány, ugyanakkor – a hallgató számára – a magasban csilingelő hangzatfelbontások tűndöklő pompája.
Az esz-moll (6.) darab a kevés számú lassú zenék egyike. A dallamot mindvégig a felső, a töltőszólamot a középső, a harmóniai támaszt pedig a basszus szólama játssza.
A hetedik darab a tercek és szextek váltott játéka terén képezi ki a jobb kezet.
A nyolcadik szikrázóan virtuóz jobbkéz-gyakorlat, ezen a jellegén az a körülmény sem változtat, hogy középső és záró szakaszában a bal kéz párhuzamos vagy ellentett mozgással kettőzi a diszkont szólamát.
A kilencedik (f-moll) etűd igazi jellemdarab, viharos szenvedély drámája, amelyben a legnagyobb hatást, a legrafináltabb effektust a pianissimo dinamikával éri el a komponista.
A tizedik darab mindkét kezet egyforma intenzitással foglalkoztatja a tágfekvésű hangzatfelbontások megszólaltatásában.
A tizenegyedik darab arpeggio-tanulmány, tágfekvésű, felbontott hangzatok szólnak mindkét kézben, mindvégig egyöntetű ritmusban.
A tizenkettedik a sorozat második legnépszerűbb alkotása, Chopin saját nyilatkozata szerint 1831-ben írta, Varsó elestének hírét véve. A „forradalmi etűd” Beethoven hatásának nyomait mutatja: az Appassionata és az utolsó c-moll szonáta (utóbbiból az első tétel befejező ütemei) rokon vonásai könnyűszerrel felfedezhetők rajta. A sorozatban ez az egyetlen, kizárólag a bal kéz technikájának fejlesztését célzó tanulmány.
No.1 C-dúr: Allegro
No.2 a-moll: Allegro
No.3 E-dúr: Lento ma non troppo
No.4 cisz-moll: Presto
No.5 Gesz-dúr: Vivace
No.6 esz-moll: Andante
No.7 C-dúr: Vivace
No.8 F-dúr: Allegro
No.9 f-moll: Allegro, molto agitato
No.10 Asz-dúr: Vivace assai
No.11 Esz-dúr: Allegretto
No.12 c-moll: Allegro con fuoco
Maurizio Pollini (1972)
Letöltés / Download
mp3 (233 KB/s)
Vladimir Ashkenazy (1994)
Letöltés / Download
mp3 (192 KB/s)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése