Krystian Zimerman - piano, Concertgebouworkest - Kyrill Kondrashin (1979)
1 - Allegro Maestoso
2 - Romance. Larghetto
3 - Rondo. Vivace
Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztő opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenyművet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerző.
A versenymű nagylélegzetű műformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisművészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis — nyilván a kor divatjának engedve — nagyobb terjedelmű alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetőségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendű szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsődlegesen zongorára fogalmazta, versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerző kényszerűségből transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenyműveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját előkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze.
Az első tételt bevezető tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetőségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias főtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerű átvezető dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyöző pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin — talán Mozart versenyműveire emlékezve? — a Románc címet adta. A zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gladkowska énekesnő iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megőrzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklő társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról.
Letöltés / Dovnload
mp3 (215 KB/s)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése