Ravel: A gyöngytyúk (Le pintade)

Maurice Ravel: Történetek a természet világából (Histoires naturelles) Op.50. No.5., 1906

Jules Renard (1864 - 1910): "Le pintade" (Histoires naturelles, 1894)

C'est la bossue de ma cour.
Elle ne rêve que plaies à cause de sa bosse.
Les poules ne lui disent rien :
Brusquement, elle se précipite et les harcèle.
Puis elle baisse sa tête, penche le corps,
et, de toute la vitesse de ses pattes maigres,
elle court frapper, de son bec dur,
juste au centre de la roue d'une dinde.
Cette poseuse l'agaçait.
Ainsi, la tête bleuie, ses barbillons à vif,
cocardière, elle rage du matin au soir.
Elle se bat sans motif,
peut-être parce qu'elle s'imagine
toujours qu'on se moque de sa taille,
de son crâne chauve et de sa queue basse.
Et elle ne cesse de jeter un cri discordant
qui perce l'aire comme un pointe.
Parfois elle quitte la cour et disparaît.
Elle laisse aux volailles pacifiques
un moment de répit.
Mais elle revient plus turbulente et plus criarde.
Et, frénétique, elle se vautre par terre.
Qu'a-t'elle donc?
La sournoise fait une farce.
Elle est allée pondre son oeuf à la campagne.
Je peux le chercher si ça m'amuse.
Et elle se roule dans la poussière comme une bossue. 

A gyöngytyúk

Ő az udvar púposa.
Mindig csak sebekről álmodik a púpja miatt.
A tyúkok nem mondanak neki semmit:
hirtelen mégis megtámadja és szétzavarja őket.
Aztán lehajtja a fejét, teste előredől,
s ahogy csak sovány lábai bírják,
teljes sebességgel rohanni kezd,
hogy kemény csőrét egy pulyka kerek oldalának közepébe vágja.
Ingerelte őt ez a nagyképű.
Elkékült fejjel, felborzolt tollal
így dühöng harciasan, reggeltől estig.
Verekszik minden ok nélkül,
talán azért, mert folyton azt képzeli,
hogy gúnyt űznek belőle az alakja,
a kopasz feje és alacsonyan ülő farka miatt.
Minduntalan artikulátlan kiáltásokat hallat,
melyek kés módjára hasogatják a levegőt.
Időnként elhagyja az udvart és eltűnik.
Pillanatnyi nyugalmat engedélyez
a békés szárnyasoknak.
De amikor visszajön, még duhajabb és hangosabb
s őrjöngve veti magát a földre.
Mi ütött belé? Tréfát űz velünk az alattomos.
Azért távozott el, hogy megtojja a tojását a környéken.
Ha kedvem tartja, megkereshetem.
S úgy hentereg a porban, mint egy púpos asszony.

Hárs Ernő fordítása

Ravel: A halászmadár (Le martin-pêcheur)

Maurice Ravel: Történetek a természet világából (Histoires naturelles) Op.50. No.4., 1906

Jules Renard (1864 - 1910): "Le martin-pêcheur" (Histoires naturelles, 1894)

Ça n'a pas mordu, ce soir,
mais je rapporte une rare émotion.
Comme je tenais ma perche de ligne tendue,
un martin-pêcheur est venu s'y poser.
Nous n'avons pas d'oiseau plus éclatant.
Il semblait une grosse fleur bleue
au bout d'une longue tige.
La perche pliait sous le poids. 
Je ne respirais plus, tout fier d'être pris
pour un arbre par un martin-pêcheur.
Et je suis sûr qu'il ne s'est pas envolé de peur,
mais qu'il a cru qu'il ne faisait que passer
d'une branche à une autre.

A halászmadár

Nem volt kapás ezen az estén,
de egy ritka élményről számolhatok be.
Ahogy a kezemben tartottam a feszülő zsinórú horgászbotot,
egy halászmadár szállt le rá.
Nincs ennél feltűnőbb szépségű madarunk.
Olyan volt. mint egy nagy kék virág
egy hosszú szárnak a végén.
A horgászbot meghajolt a súlya alatt.
Visszatartottam a lélegzetemet, büszkeségtől dagadva,
hogy fának nézett egy halászmadár.
S abban is biztos vagyok, hogy nem félelemből repült el,
hanem csak azt hitte, hogy az egyik ágról
a másikra száll át.

Hárs Ernő fordítása

Ravel: A hattyú (Le cygne)

Maurice Ravel: Történetek a természet világából (Histoires naturelles) Op.50. No.3., 1906

Jules Renard (1864 - 1910): "Le cygne" (Histoires naturelles, 1894)

 

Il glisse sur le bassin, comme un traîneau blanc,
de nuage en nuage. Car il n'a faim que des nuages floconneux
qu'il voit naître, bouger, et se perdre dans l'eau.
C'est l'un d'eux qu'il désire. Il le vise du bec,
et il plonge tout à coup son col vêtu de neige.
Puis, tel un bras de femme sort d'une manche, il retire.
Il n'a rien.
Il regarde : les nuages effarouchés ont disparu.
Il ne reste qu'un instant désabusé,
car les nuages tardent peu à revenir, et,
là-bas, où meurent les ondulations de l'eau,
en voici un qui se reforme.
Doucement, sur son léger coussin de plumes,
le cygne rame et s'approche...
Il s'épuise à pêcher de vains reflets,
et peut-être qu'il mourra, victime de cette illusion,
avant d'attraper un seul morceau de nuage.
Mais qu'est-ce que je dis?
Chaque fois qu'il plonge, il fouille du bec
la vase nourrissante et ramène un ver.
Il engraisse comme une oie.

A hattyú

Úgy siklik a medencében, mint egy hófehér szán,
felhőtől felhőig. Mert csak e pelyhes felhőkre vágyik,
melyeket születni, kavarogni és elveszni lát a vízben.
Megkívánja közülük az egyiket.
Megcélozza a csőrével, és havas szárnyát
hirtelen elmeríti benne.
Majd, mint egy női kart a ruhaujjból, visszahúzza.
Semmit sem talált. Körülnéz: a riadt felhők tovatűntek.
Csak egy pillanatig érzi magát kijátszva,
mert a felhők csakhamar visszatérnek,
és ott, ahol a víz hullámzása megszűnik,
egy új lesz, ami létrejön íme.
Könnyű tollas párnáján csendesen evez
és közeledik hozzá a hattyú...
A tétova visszfények halászása kimeríti,
s az ábrándkép áldozataként még meg talál halni,
mielőtt egyetlen darabka felhőt is kifog.
De mit is mondok? Valahányszor a vízbe meríti a csőrét,
feltúrja a tápláló iszapot és felcsíp egy kukacot.
Olyan kövér lesz, mint egy lúd. 

Hárs Ernő fordítása

 

Ravel: A tücsök (Le grillon)

Maurice Ravel: Történetek a természet világából (Histoires naturelles) Op.50, No.2., 1906

Jules Renard (1864 - 1910): "Le grillon" (Histoires naturelles, 1894)

C'est l'heure où, las d'errer,
l'insecte nègre revient de promenade
et répare avec soin le désordre de son domaine.
D'abord il ratisse ses étroites allées de sable.
Il fait du bran de scie qu'il écarte
au seuil de sa retraite.
Il lime la racine de cette grande herbe
propre à le harceler.
Il se repose.
Puis il remonte sa minuscule montre.
A-t-il fini? Est-elle cassée?
Il se repose encore un peu.
Il rentre chez lui et ferme sa porte.
Longtemps il tourne sa clé
dans la serrure délicate.
Et il écoute: Point d'alarme dehors.
Mais il ne se trouve pas en sûreté.
Et comme par une chaînette
dont la poulie grince,
il descend jusqu'au fond de la terre.
On n'entend plus rien.
Dans la campagne muette,
les peupliers se dressent comme des doigts
en l'air et désignent la lune.

A tücsök

Ez az az óra, amikor a néger rovar,
bolyongásába belefáradva, hazaérkezik,
s birodalmában gondosan rendet teremt.
Először megtisztítja a szűk járatokat a  homoktól.
Fűrészport készít, melyet szétterít
menedékhelyének küszöbén.
Elreszeli egy hatalmas fűszál gyökerét,
mely az útjában állt.
Pihenőre tér.
Felhúzza csöppnyi óráját ezután.
Befejezte? Összetört?
Újra pihen még egy kicsit.
Behúzódik a házába és becsukja a kaput.
Hosszasan forgatja a kulcsot
a parányi zárban.
Hallgatózik. Semmi rendkívüli odakinn.
Mégsem érzi biztonságban magát.
S mint valami könnyű láncon,
melynek csigája nyikorog,
a föld mélyébe ereszkedik.
Nem hall többé semmit.
A néma vidéken a nyárfák
ujjként merednek a levegőbe,
s a holdra mutatnak.


Hárs Ernő fordítása

Ravel: A páva (Le Paon)

Maurice Ravel: Történetek a természet világából (Histoires naturelles) Op.50, 1906

Ezt írja Ravel az Önéletrajzában:

"A Tükörképek sorozata után írtam egy Szonatinát zongorára és a Természetrajzot. Jules Renard darabjainak tömör és világos nyelve, mély és rejtelmes költészete már régóta megragadta képzeletemet. A szöveg arra késztetett, hogy egyéni deklamációt formáljak belőle, amely pontosan követi a francia nyelv lejtését. A Természetrajz bemutatóján a párizsi Nemzeti Zenei Társaságban valóságos botrány tört ki, melyet az akkori zenei sajtó heves vitái követtek."

A vélemények megoszlottak: volt, aki Debussy utánzását vetette a szemére, volt, aki nónákkal teletűzdelt szórakoztató zenévé degradálta a művet, de abban többnyire megegyeztek a bírálatok, hogy kevés tárgy esik távolabb a zenétől, mint az, amelynek megzenésítésére - Jules Renard versei nyomán - Ravel vállalkozott. Ez a különös természetrajz a következő szárnyasok "jellemrajzát" foglalja magában: A páva, A tücsök, A hattyú, A jégmadár és A gyöngytyúk. Az egyes darabokat Ravel szokása szerint ezúttal is különböző barátainak ajánlotta: az első dalt Jane Bathorinak, az utolsót Roger Duchasse-nak.

A nagy vihart felkavaró kompozíció a kortársak krónikájában is jelentős helyet kapott. Jane Bathori például ezt írja:

"1906-ban nagyszabású bemutatót rendeztünk a Nemzeti Társaságban a Természetrajzzal, amely számos közbekiáltással és füttyel járt. De harci kedvem és e megjelenítő remekművek iránt táplált csodálatom megóvott attól, hogy e faragatlan támadások közelről érintsenek. [...] Elmondhatjuk, hogy a természetrajzban Ravel végérvényesen leszámolt mindazzal, amit eddig dalnak neveztünk. Az énekhangot a prozódia alá rendelte, ez pedig olyan mértékben függött a szövegtől, hogy a néma e nem hangzott. Hasonló eljárást alkalmazott Ravel a Pásztorórában, és ez jócskán zavarta az énekeseket, de egyúttal finomabb és elevenebb szövegmondásra késztette őket."

Score / kotta

Jules Renard (1864 - 1910) "Le Paon" (Histoires naturelles, 1894)
 

Il va sûrement se marier aujourd'hui.

Ce devait être pour hier.

En habit de gala, il était prêt.

Il n'attendait que sa fiancée.

Elle n'est pas venue.

Elle ne peut tarder.

Glorieux, il se promène

avec une allure de prince indien

et porte sur lui les riches présents d'usage.

L'amour avive l'éclat de ses couleurs

et son aigrette tremble comme une lyre.

La fiancée n'arrive pas.

Il monte au haut du toit

et regarde du côté du soleil.

Il jette son cri diabolique:

Léon! Léon!

C'est ainsi qu'il appelle sa fiancée.

Il ne voit rien venir et personne ne répond.

Les volailles habituées

ne lèvent même point la tête.

Elles sont lasses de l'admirer.

Il redescend dans la cour,

si sûr d'être beau

qu'il est incapable de rancune.

Son mariage sera pour demain.

Et, ne sachant que faire

du reste de la journée,

il se dirige vers le perron.

Il gravit les marches,

comme des marches de temple,

d'un pas officiel.

Il relève sa robe

à queue toute lourde des yeux

qui n'ont pu se détacher d'elle.

Il répète encore une fois la cérémonie.

A páva

Bizonyára megnősül ma.
Tegnap lett volna esedékes.
Ünneplőt öltve, készen is állt rá.
Csak a menyasszonyára várt.
Ó viszont nem érkezett meg.
Nem késhet tovább.
Fenségesen sétál fel és alá,
akárcsak egy indiai herceg,
magán hordva a szokásos gazdag ajándékokat.
A szerelemtől színük ragyogóbbá válik,
s fej dísze lantként remeg.
A menyasszony nem érkezik meg.
Felszáll az ól tetejére,
hátat fordítva a napnak.
Majd ördögi kiáltást hallat:
Leó! Leó!
Ezzel hívja a menyasszonyát.
Senkit sem lát jönni, és senki sem felel.
A szárnyasok, hozzászokva már ehhez,
még a fejüket sem emelik fel.
Belefáradtak a csodálatába.
Ő visszaszáll ekkor az udvarba,
s a szépségében annyira biztos,
hogy képtelen a neheztelésre.
Esküvőjét holnapra halasztja.
S mert nem tudja, mibe fogjon
a nap hátralevő idejében,
a feljáró felé veszi az útját.
Felmegy a lépcsőfokokon,
mintha csak templomba menne,
hivatalos léptekkel. Felemeli
uszályos ruháját, amely a róla
le nem választható szemektől súlyos.
Azután megismétli
a ceremóniát.

Hárs Ernő fordítása

Ravel: Játékok karácsonya (Noël des jouets)

Zene és szöveg: Maurice Ravel (1906)

Le troupeau verni des moutons
Roule en tumulte vers la crêche
Les lapins tambours, brefs et rêches,
Couvrent leurs aigres mirlitons.
Vierge Marie, en crinoline.
Ses yeux d'émail sans cesse ouverts,
En attendant Bonhomme hiver
Veille Jésus qui se dodine
Car, près de là, sous un sapin,
Furtif, emmitoufflé dans l'ombre
Du bois, Belzébuth, le chien sombre,
Guette l'Enfant de sucre peint.
Mais les beaux anges incassables
Suspendus par des fils d'archal
Du haut de l'arbuste hiémal
Assurent la paix des étables.
Et leur vol de clinquant vermeil
Qui cliquette en bruits symétriques
S'accorde au bétail mécanique
Dont la voix grêle bêle:
"Noêl! Noêl! Noêl!"

Kotta / Score

Smetana: „Hazám”-ciklus (Má vlast)

A cseh nép régi dicsőségét és a cseh tájak szépségét idézi elénk Smetana hat részből álló, 1874-79 között írt Hazám (Má vlast) című szimfonikus ciklusában. Közöttük legnépszerűbb és legismertebb a Moldva (Vltava). Smetana fiatalkori szimfonikus művei ehhez a nagyszabású ciklushoz viszonyítva, melyet süketsége miatti kényszerű visszavonultsága idején írt, inkább csak kísérletek voltak. Operáihoz hasonlóan most szimfonikus alkotásaiban is kialakítja a nemzeti művészet hanghordozását. A Hazám-ciklus programját, eszmemenetét V. Zelenynek Smetana jóváhagyásával készült magyarázataiból ismerhetjük meg.

Vyšehrad címet viseli a ciklus első része. A cseh történelem emlékei elevenednek meg a költő szemei előtt, amidőn a legendás Lumir dalnok lelkesítő szavára figyelve elvonul előtte Vyšehrad várának dicsőséges múltja. A hatalmas erősség termei sikeres harcokból hazatérő lovagok ünnepi dalait visszhangozzák. A mű második része vad tusákat jelenít meg, a harcokban leomlanak az ősi falak, elpusztul az élet, romhalmaz a büszke vár. A harmadik rész elégia: Lumir dalnok az elhagyott vár romjainál megindultan emlékezik a régmúlt dicsőségről. A Vyšehrad a Moldva mellett kétségtelenül a ciklus legértékesebb része, formájában, kifejezésében egységes, bőven folyó leleményében megkapó hatású.

A ciklus második részének címe: Moldva (Vltava). Cseherdőben két patak csörgedezik, az egyik meleg és vidáman szökellő, a másik hideg és nyugodt. A patakok játékos mozgását hárfán és hegedűn kísért két fuvola hangjával ábrázolja a költő. Az idillikus zenei festményt a továbbiak folyamán a klarinétok és a brácsák egészítik ki, majd a teljes vonóskar veszi át a hullámok ringó mozgásának motívumát: a két patak egyesül, megszületett a Moldva folyó; témája most már végigvonul az egész kompozíción.

Ez a Moldva-téma hasonlít egy svéd népdalra, dallama nyilván svédországi tartózkodása idejéből maradt meg Smetana emlékezetében. Erdei vadászat kürtjelei hangzanak fel a távolban, majd egy faluhoz érkezik a Moldva, ahol éppen vidám menyegzői ünnepség folyik. A parasztlakodalomban széles jókedvvel szól a táncmuzsika, az üde egyszerűségében megkapó polkazene.

 

Felkel a hold, új tájak felé siet a folyó. A sejtelmes holdfényben nimfák lejtik könnyed táncukat. Ismét változik a kép: a Szentjános-sziklák között vad örvényléssel zúg tova a Moldva, a szikláknak csapódó hullámok játékát a vonóskar szüntelenül áradó mozgása festi. Hatalmas fokozás után nyugodt fenséggel szólal meg ismét a Moldva-téma, a megnövekedett folyó túljutva a sziklás-vadregényes tájon, síkságra lép és széles hömpölygéssel a cseh nemzeti jelkép, a Prága melletti Vyšehrad vára felé tart. A felkelő nap fényében érkezik a méltóságteljes folyam az annyi dicsőséget és harcot látott vár falai alá.

A harmadik rész, a Šárka, mondai anyagot dolgoz fel. Šárka a cseh hajadonok vezére, aki szerelmi csalódottságában amazonjai élén harcba száll a férfiak ellen. Ctirad lovag az erdőben egy fához kötözve találja Šárkát, megsajnálja, kioldja kötelékeiből, a táborába viszi. Megszereti és feleségül kéri. A menyegzői vigasságon a lovagok az italtól mámoros álomba merülnek, a lesben álló, harcias női sereg rajtuk üt és lemészárolja a férfiakat.

A negyedik rész, a Cseh erdőkön és mezőkön (Z českých luhů a hájů), forró szívvel írt természeti festmény. Csehország természeti szépségei előtt hódol itt rajongó hazaszeretettel a zeneköltő. Idézzük a programot: „Boldogsággal telik meg a szív Csehország szépségei láttán. Messze terjednek gazdag mezei. Könynyű fuvallat száll át a rónákon, a távolban népünnep, az egész táj visszhangzik a tánctól, a daltól.” A napsütéses nyári táj romantikusan hevülő, gazdag áradású ábrázolásába vidám, friss népi motívumok vegyülnek.

 

 Az áradó napfény szikrázó özöne túlcsorduló életörömmel telíti a mű minden ütemét.

Az ötödik rész, a Tábor ismét történeti freskó. A huszita háborúk elevenednek meg a zene hangjaiban drámai mozgalmassággal. Husz János nemcsak vallásújító, hanem nemzeti hős is. Máglyahalála után hívei Ziska vezetésével a Tábor hegyére vonultak. Innen indultak harcba Róma és a nemzeti elnyomás ellen. A husziták a cseh nemzeti öntudat első harcosai, hazájuk szabadságáért éppúgy küzdöttek, mint a lelkiismereti szabadságért. Előkészítik a reformációt, mozgalmukban a népi erők törnek előre. Smetana a husziták küzdelmeit korálfantázia formájában ábrázolja. A husziták himnuszát („Ti vagytok az Isten katonái”) állítja a mű középpontjába, a változó részek ennek töredékei és variánsai köré csoportosulnak.

A hatodik rész, a Blaník szerves folytatása a Tábornak. A Blaník-hegy a tábori szállásra néz, ahol a husziták első ízben gyűltek össze, majd ide vonultak vissza leveretésük után. Hőseik sírjukban álmodnak nemzetük szabadságáról, sírjuk felett pásztorének hallik. Elsőnek a huszita himnusz hangzik fel, belőle alakul ki az első rész témája. A középrész komor hangulatú: a huszita hősök vértanúhalála után elkövetkezett a gyászos elnyomás kora. De a befejező részben ismét bizakodóan hangzik fel a husziták dala. Indulóvá fejlődve fejezi ki végül is a korál ünnepélyes zengése a költőnek hitét népe szabad és boldog jövőjében.

 

Partitúra   vagy   itt

Cseh Filharmonikus Zenekar - Zdenek Mácal (2007. május 12.) [1, 3-6]

Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunk - Sir George Solti (1980) [2]

1 - Visegrád [Vyšehrad]

2 - Moldva [Vltava]

3 - Sárka [Šárka]

4 - Cseh erdőkön és mezőkön [Z českých luhů a hájů]

5 - Tábor

6 - Balník

Mp3 - 44100 Hz - vbr

 

Letöltés / Download   vagy   innen

Bizet: Haza - nyitány (Partie - overture)

Patrie (ouverture dramatique pour grand orchestre) Op. 19

Keletkezésének ideje: 1873—1874 fordulója.

Míg Bizet a Carmenen dolgozott, felkereste őt hűséges híve és mecénása, Pasdeloup, hogy új művet, ezúttal egy nyitányt rendeljen tőle (még Guiraud és Massenet kapott hasonló megbízást). Bizet saját háborús élményei alapján komponált egy nyitányt, melynek a Haza (Patrie) címet adta. Túlságosan el lévén foglalva a Carmennel, félbemaradt operájának, a Don Rodrigue-nak egy induló-témájából alakította ki patetikus hangvételű nyitányát, melyet sokan Csajkovszkij 1812-es ünnepi nyitányához szeretnek hasonlítani. Ám Bizet műve sokkal egyszerűbb, de ezáltal bensőségesebb is. A mű bemutató előadása Pasdeolup egyik bérleti hangversenyén zajlott le 1874. február 15-én. Ez azon kivételes alkalmak egyike volt a zeneszerző életében, amikor zavartalanul, maradéktalanul örülhetett egy műve sikerének. A sok elismerés között talán Massenet hódoló levele esett legjobban. A nyitányt Choudens még az előadás évében megjelentette. A partitúra ajánlása Massenet-nak szól

   Maestoso, méltóságteljesen, súlyos, komor c-moll témával kezdődik a fantázia-formában komponált, meglehetősen laza szerkezetű nyitány. Mintha forradalmi tömegek csizmái dübörögnének a párizsi utcákon :

A téma megismétlődik C-dúrban, majd egy új, éneklő dallam csendül fel a gordonkákon, de a kíséret szaggatott, lépésszerű marad. A hegedűk, majd a fafúvók szövik tovább a dallamot. Egy négyütemes harsonariadó után visszatér az első téma c-mollban, majd C-dúrban. Ezután új dallammal ismerkedünk meg, széles, himnikus melódia ez F-dúrban, először klarinétokon, fagottokon és brácsákon, majd kiteljesedik az egész zenekaron, és álzárlattal, egy váratlan E-dúr akkorddal ér véget. Hosszabb nyugvópont után lágy a-moll dallamot intonálnak a gordonkák és a brácsák, fúvós akkordokkal kísérve, majd a hegedűk folytatják a dallamot, amely mindegyre panaszosabb, szenvedélyesebb lesz, és tetőpontját egy fafúvós triola-menettel kísért vonós unisono dallamban éri el.

Andantino következik A-dúrban, 3/4-ben. Érdekes a hangszerelés. Angolkürt, klarinét és brácsa szólaltatja meg a dallamot a hegedűk tört akkordjaival kísérve:

Megismétlődik a dallam a fuvolákon és a hárfán, a hegedűk arpeggio-kísérete marad. Érdekes berliozi hangszínt hallunk ezután, a fuvola, az angolkürt, a klarinét és a hárfa együttesét. Széles ívben bontakozik ki a dallam, és kényelmesen kanyarodik vissza a nyitány első dallamához. Még egyszer, mintegy búcsúzóul felcsendül a himnikus dallam is, majd lendületes, erőteljes C-dúr Kódával ér véget a nyitány.

Igen ritkán hallható mű. Előadása nagyzenekari apparátust igényel. Technikailag nem nehéz. Kiválóan alkalmas ünnepi hangversenyek, rendezvények megnyitójául.

 

Partitúra

Orquestra Filarmonica de México - Enrique Batiz (2002)

Mp3 44,1 kHz, vbr

  

Letöltés / Download   vagy   itt

Bizet: Róma — zenekari szvit

Keletkezésének ideje: 1860—1868.

Először elhangzott: a Scherzo 1863. január 11-én, a szvit a Scherzo nélkül 1869. február 28-án, a teljes mű 1880-ban.

Az első tétel: „Vadászat az ostiai erdőben”. Bizet a tételt eredetileg variációk sorozatának szánta, később elállt tervétől és a főtémát megtartva, mellék- és zárótémával kiegészítve laza szövésű, szabálytalan szonátaformát hozott létre. A szonátát lassú bevezetés előzi meg, fenséges, méltóságteljes dallam. Először négy kürtön szólal meg, majd a teljes fúvóskaron:

A lassú bevezetés után következik a szonátaforma főtémája, izgatott, mozgalmas, agitato zene:

Miután a zeneszerző a hosszú témát teljes szépségében bemutatta, szinte átvezetés nélkül vezet el a klarinéton megszólaló gyengéd melléktémához:

A téma megismétlődik az első és a második hegedűkön, vonósokkal és hárfával kísérve és a gordonka és a klarinét mellékdallamával ellenpontozva.

Esz-dúrban szólal meg az erőteljes, patetikus zárótéma fagottokon, gordonkákon és nagybőgőkön, a hegedűk és a brácsák sűrű tremolóitól kísérve:

A feldolgozási rész nemcsak a szonátaforma három témáját fejleszti, alakítja, hanem megszólal benne a himnikus bevezetés felgyorsított változata is különböző hangnemekben, ölelkezve a szonáta három témájával.

A reexpozíció szabálytalan. A melléktéma nem tér vissza a tétel alaphangneméhez, a zárótéma elmarad, helyette a szerző a himnikus bevezetés kürtdallamát hozza vissza a vonósok fel- és lefelé szaladgáló szextoláitól kísérve. A zene fokozatosan megnyugszik, visszakanyarodik C-dúr felé, és a bevezetés méltóságteljes dallamával ér véget az első tétel.

A második tétel a sokat emlegetett Scherzo. A téma egy fugato keretében mutatkozik be, amelyet az elsőhegedűk kezdenek el:

A második hegedűk egy kvarttal mélyebben imitálják a témát, az elsőhegedűk ellenpontozzák. A következő belépés a brácsáké, az alaphangnemben, Asz-dúrban, majd a gordonkák és a nagybőgők lépnek be ismét egy kvarttal mélyebben. Az ellenpontozó szólamok felrakása rendkívül igényes és leleményes. A Scherzo második témája gyengéd, poétikus, szolisztikus szerepe van benne a hárfának. A Trio első szakasza Desz-dúrban hangzik fel az első- és második hegedűkön, amelyeknek szólamát a mélyhangú fúvóshangszerek sötét színű akkordjai támasztják alá és mindezt körülírja a brácsák mozgalmas szólama. A Trio második szakasza az első továbbfejlesztése, először fafúvósokon, majd a vonóskaron. A visszatérés a klasszikus Scherzo követelményeinek mindenben megfelel.

Szabályos A—B—A képletű dalforma a harmadik tétel: „Körmenet”. Az első szakaszt kitölti a szélesen áradó, szinte végtelen dallam, amelyet az első hegedűk intonálnak és a többi vonóshangszer kísér:

A B szakaszhoz a fafúvósok vezetnek át. Az új téma fuvolán, angolkürtön és fagotton szólal meg, hárfa és pizzicato mélyvonósok kíséretével:

A dallam kibontakozik a teljes zenekaron, majd visszakanyarodik az A szakaszhoz, amelynek melódiáját először az első kürt, majd a fafúvósok játsszák, és hangjukat gyengéden ölelik körül a hegedűk figurációi. A poétikus tétel rövid Codával zárul.

Az utolsó tétel: „Karnevál Rómában” — ha sejteti is egy összetett dalforma körvonalait — szabad, meglehetősen széteső fantázia. Négy önálló elemet különíthetünk el benne. Elsőként az első oboa, majd a többi fafúvó saltarello dallamát halljuk vonós pizzicato és hárfa kísérettel:

Ezt egy schubertes, hajlékonyan gyengéd dallam követi az első és második hegedűk tercpárhuzamával, a hárfa és a fafúvók virtuóz kíséretével, a gordonkák pedálhangjaival alátámasztva:

Néhány ütemnyi vonós scherzando a tétel harmadik témája. A negyedik méltóságteljes és erőteljes vonósdallam, amelynek egy fafúvós változatát is bemutatja a szerző. A fafúvókat a hegedűk triolás menetei kísérik. Újra felbukkan a második (vonós tercmenetes) dallam, ezt egy, a harmadik tételből vett témából képzett lendületes Coda követi és rekeszti be a Róma szimfonikus szvitet.

A Róma egyenetlen értékű alkotás, és bár szerzőjének legkedveltebb művei közé tartozik, korántsem hibátlan. Kitűnő és költői a lassú tétel és lendületes, virtuóz a Scherzo. Az első és az utolsó tétel formailag széteső, tartalmában nem sokat mondó. Talán éppen ezért a mű igen ritkán hallható. Gustav Mahler nagyon szerette és gyakran vezényelte. Hanslick, a rettegett kritikus nagyon látványos, jól hangzó, szellemesen hangszerelt műnek tartotta. Hans von Bülow egyetlen szóval fejezte ki nemtetszését: „Schweinerei! ” Nietzsche szerint a Róma naiv muzsika, de a szerző egyik legjobb alkotása.

 

Partitura

Royal Philharmonic Orchestra - Enrique Batiz

01  -  Andante tranquillo - allegro agitato
02  -  Allegretto vivace
03  -  Andante molto
04  -  Allegro vivacissimo 

Mp3 - 44100 Hz,vbr ~219 kbps 

 

Letöltés / Download   vagy   itt

Bizet: C-dúr szimfónia (Symphonie en Ut)

Keletkezésének ideje: 1855.

Először elhangzott: 1935. február 26., Bázel.

A szimfónia első tétele szabályos szonáta-formában készült. Az expozíció a hagyományos három szakaszból áll: főtémából, mellék- és zárótémából. A tétel középső része a feldolgozási rész, ezután következik a reexpozíció, az expozíció visszatérése, amikor is a témák a tétel alaphangnemében, jelen esetben C-dúrban szólalnak meg.

Az első tétel főtémája tulajdonképpen egy C-dúr akkord felbontására épül:

Ebből az első 4 taktust a teljes zenekar intonálja, a másodikat a vonóskar, majd belépnek a fafúvósok és a kürtök. A főtéma ezután G-dúr felé halad. 16 taktuson át a vonósok tercmeneteivel párhuzamosan, a rézfúvók és az üstdobok szaggatott hangjait halljuk, majd többször megismételve, más és más hangnemekben visszatér a pregnáns főtéma.

A melléktémához vezető ütemekben staccato fafúvós kettőshangzatokat hallunk, a klarinétok és a kürtök tartott, ún. pedálhangjaival, míg a téma a hegedűkön, pizzicato szólal meg:

A lágy, espressivo melléktéma először az első oboán szólal meg vonós-zenekari kísérettel, majd átveszik az összes fafúvók. A vonóskíséret kürtökkel erősödik:

Akárcsak a melléktéma, az expozíció zárótémája is G-dúr-ban szólal meg, és a főtémához hasonlóan akkord-felbontásokból áll. A zárótémát a teljes zenekar játssza:

Ezzel véget ér az expozíció és következik a témák feldolgozása. Először a főtémát halljuk E-dúrban, majd A-dúrban, utána egy nyolctaktusos lírai kürtszólót, amely átvezet a melléktéma D-dúr változatához.

A zenekar erőteljes basszus menetei vezetnek el a reexpozícióhoz, amelyben a klasszikus szimfóniaforma szabályait követve mindhárom témát a tétel alaphangnemében, C-dúr-ban halljuk viszont.

A szimfónia második tétele Adagio 9/8-ban, egyszerű dalforma A—B—A képlettel, csak a B szakasz hosszabb az A-nál, és két részre tagolódik. A főtémát nyolcütemes bevezetés készíti elő. Vonósok és kürtök sötét, komor akkordjai felett a fafúvósok sóhajtásszerű, panaszos hangjait halljuk, majd oboán szólal meg a lamentáló, kissé keleties ízű főtéma:

Ezután a főtéma rövidített változatát halljuk klarinétokon és fagottokon, tercmenetben. A tétel B szakaszának első dallama édeskés, Gounod hatását tükrözi. Az első és a második hegedűkön szólal meg a dallam, amelyet a mélyvonósok pengetett akkordjai és a fúvósok fekvő harmóniái kísérnek. Ezt a dallamot tizenhatod figurációk követik, amelyek felett a tétel bevezetésének fafúvós sóhajait fejleszti tovább Bizet. A B szakaszt rövid fugato zárja le és ez egyben átvezet a főtéma (A szakasz) visszatéréséhez. Ellentétben az első tétel klasszikus tartásával és intonációjával, a második tétel egzotikus lírája sokat sejtet Bizet eljövendő hangzásvilágából.

A harmadik tétel szabályos Scherzo a bécsi mesterek hagyományos modorában. Nem különösebben eredeti muzsika, csak színes modulációi vallanak élénk képzelőerőről.

Főtémája:

A második szakasz felbontott hármashangzataiból képezett dallam a zenekar basszushangszerein szólal meg, majd a fúvósok tartott hangjai felett több hangnemen átviharzanak a vonósok, és egy éneklő dallamnál kötnek ki. A Scherzo Trio-jában a szerző nem hoz új témát, a tétel főtémáját szólaltatja meg C-dúrban, dudahatást keltő kvintakkordok felett.

A C-dúr szimfónia negyedik, zárótétele ismét szonátaforma. A főtéma két részből áll. Az első rész „perpetuum mobile”, vonós tizenhatod-menetek füzére:

A főtéma második fele schumanni ihletésű induló. Ennek találékony fejlesztésén keresztüljutunk el a G-dúrban megszólaló, mozarti derűt sugárzó melléktémához:

A melléktémát először a vonósok intonálják, majd a téma megismétlődik fafúvós színekkel gazdagodva. 8 taktus vezet a mozgékony zárótémához:

A feldolgozási részben főleg a melléktéma fejlődése méltó figyelemre. A főtéma és a melléktéma ellenpontozva, ölelkezve is megszólal, és az örökmozgó tizenhatodjai színesen festik alá a változó, fejlődő témákat.

A témák visszatérése a klasszikus rend törvényeinek megfelelően történik a tétel alaphangnemében, C-dúrban.

A fiatalos bájt, frisseséget árasztó kerek kis alkotást sajnálatosan ritkán hallani.

 

Partitura

A szimfónia zenéjére George Balanchine koreográfiájával, Kristálypalota címmel balett készült, amelyet 1947-ben mutattak be Párizsban.

Royal Philharmonic Orchestra - Enrique Batiz

01  -  Allegro vivo
02  -  Adagio
03  -  Scherzo, allegro vivace
04  -  Allegro vivace

Mp3 - 44100 Hz, vbr ~ 226 kbps

 

Letöltés / Download   vagy   itt

Bizet: Az arles-i lány (L'Arlésienne) 1. és 2. zenekari szvit

1. szvit

Daudet: Az arles-i lány c. színművének kísérőzenéjéből.

Először elhangzott: 1872. november 10-én.

Az első tétel pontosan megegyezik a színmű nyitányával.

A második tétel a kísérőzene 17. száma, a Menüett.

A harmadik tétel Renaude anyó és Balthazar juhász találkozásának gyengéd aláfestő zenéje, az Adagio, a kísérőzene 19. számából.

A negyedik tétel a színmű kísérőzenéjének 18. száma, a Harangjáték (Carillon).

 

Letöltés / Download

2. szvit

A második zenekari szvitet Bizet halála után barátja, Ernest Guiraud állította össze a színmű és a Szép perthi lány c. opera zenéjéből.

Az első tétel a kísérőzene 7. száma, a Pastorale és Andantino.

A második tétel a kísérőzene 15. sz. Közzenéje. (Az Andante Agnus Dei szöveggel ismert, népszerű vallásos dal. )

A harmadik tétel a Szép perthi lány lapjairól kölcsönzött kecses Menüett. Az operában Mab és a herceg kettősének zenéje. A szvitben hárfa kíséri a fuvolán megszólaló dallamot, ezt egy zenekari tutti középrész követi, majd visszatér a fuvoladallam. Érdekes, hogy ez a hat évvel fiatalabb menüett milyen szervesen illeszkedik be Az arles-i lány partitúrájába.

A negyedik tételt Guiraud az induló és a farandole kombinációjából állította össze. A két téma váltja egymást, majd a tetőfokon együtt szól.

 

Letöltés / Download

Mindkét szvit hálás, gyakran hallható előadási darab.

Orquestra Filarmonica de México - Enrique Batiz

 

 

Letöltés / Download   vagy   itt